A párválasztás egyáltalán nem könnyű dolog. És nem csak azért, mert néha úgy érezzük, hogy nincs is „kiből” választani. A hiba gyakran a mi készülékünkben van, és ebből fakadóan a jelöltek közül nem sikerül a megfelelőt kiválasztani.
Barátság extrákkal
Van egy barátom, aki lassacskán közeledik az ötvenhez, de még mindig tartja magát az ifjúkori jelmondatához: „Én nem kötődök, nem akarok senkivel kapcsolatot. Csak barátságot extrákkal!” Bár elsőre egyetlen nő számára sem tűnik vonzónak az ajánlat, a barátom ritkán van egyedül, mert el tudja adni a dolgot. A vállalkozószellemű hölgyeknek mindent megad: drága éttermek, külföldi utazások, és cserébe csak annyit kér, hogy „Állj rendelkezésre, de ne várj semmit!„ A lányoknak elsőre tetszik az ajánlat, mert abban reménykednek, hogy idővel majd beléjük szeret a pasi. Ám amikor ez nem következik be, akkor jönnek a duzzogások, sértődések, jelenetek, mert a lányok többet, igazi kapcsolatot szeretnének. Annak ellenére, hogy a férfi az elején világosan megmondta, hogy erre ne számítsanak. A viszony rendszerint itt meg is szakad, mert a nők egy idő után rájönnek, hogy ők ennél többet várnak.
A barátom szemszögéből ezzel nincs is semmi baj. Nyílt lapokkal játszik, senki nem hányhat a szemére semmit, hiszen már az elején megmondta, hogy mire számíthat a másik. Gondban a nők szoktak lenni, mert nem hiszik el, hogy tényleg csak ennyi az ajánlat, és a bűverejük nem elegendő a férfi megváltoztatásához. Amikor tehát azt mondom, hogy félrecsúszott a választás, akkor azt úgy értem, hogy ez nem igazi kapcsolat, hiszen a férfi számára a nő csak haver, aki mindig a közelben van, akire lehet számítani, akivel közösen lehet programokat kitalálni, de az elköteleződés teljességgel hiányzik. A választás elcsúszása nem a férfinak okoz gondot, hanem a „választottjának”. A pasi kiválóan érzi magát a kapcsolatokban egészen addig, amíg a nő nem kezd el követelőzni.
Legyél olyan, amilyenre vágyom!
Hasonlóan félrecsúszik a választás abban az esetben, amikor például egy nő azért választ egy férfit, hogy az valaki mást pótoljon számára, aki korábban jelen volt az életében, vagy akit korábban nem kaphatott meg. Ez általában egyáltalán nem tudatos folyamat. Például a nőnek tetszett egy pasi, aki kedves, udvarias volt, ám a férfi mégsem választotta őt. A nő később összejön mással, és elvárja tőle, hogy olyan kedves és udvarias legyen, amilyen a korábbi szerelme volt. Ha a jelenlegi partnere nem felel meg ennek, akkor a nő mindent elkövet, hogy az elvárásaihoz idomítsa szerencsétlen társát. Amikor így választunk, tulajdonképpen ezt mondjuk: „Szeretlek, de ugye, megváltozol a kedvemért?” A legtöbbször csalatkozunk az elvárásainkban, és csúnya szakítás lesz a történet vége.
Legyél olyan mint én!
Szintén nem szerencsés, ha a választottunktól elvárjuk, hogy úgy gondolkodjon, érezzen, viselkedjen, ahogy mi. A ki nem mondott parancs így hangzik: „Olyannak kell lenned mint én!”. Aki ezt elvárja, a saját nárcisztikus vágyainak kiszolgálására használja társát. Azt szeretné, ha a párja felnézne rá, elismerné a felsőbbrendűségét, és mindenben hűségesen követné őt. A partner ebben az esetben csak egy jól formálható agyagfigura a nárcisztikus ember kezében. Talán mondanom sem kell, hogy az ilyen kapcsolatokból soha nem lesz harmonikus, boldog viszony, hiszen senki nem szeret, tud vagy akar mindenben a társához idomulni.
Végre van egy bűnbakom!
Aki úgy nőtt fel, hogy gyerekkorában a szülei minden nehéz helyzetből kihúzták, soha semmiért nem kellett felelősséget vállalnia, minden terhet és döntést levettek a válláról, az nem tanult meg felelősséget vállalni a tettiért, döntéseiért. Az ilyen ember arra fogja használni a társát, hogy folyton elvitesse vele a balhét. A jelmondata így szól: „Mindenért te vagy a hibás!”. Bármi is történik az életükben, azért a társa lesz a felelős. Elsőre úgy tűnik, hogy erre a szerepre nehéz lesz társat találni. Sajnos nagyon is könnyen kaphatók erre a szerepre azok, akiket gyerekként bántalmaztak, a családban mindenért felelőssé tettek. Aki így nő fel, annak nagyon is ismerős, otthonos az a szerep, amit a párja rá oszt, és ha nem is boldogan, de évekig benne tud ragadni egy ilyen párkapcsolatban.
Gondold végig, hogy a jelenlegi vagy a korábbi párkapcsolataidból ismerős-e számodra valamelyik mintázat! Lehet, hogy te választottál így, de az is könnyen előfordulhat, hogy téged választottak ki ezen szempontok mentén. Vajon mi az oka annak, hogy belementél ezekbe a kapcsolatokba?
Ha elakadtál a válaszkeresésben, vagy nehéz számodra a változtatás, így tudok segíteni.
Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le az új bejegyzésekről!
