Igazán jó lenne tudni még a házasságkötés előtt, hogy mennyire lesz tartós a házasságunk. Vagy legalább pár évvel az esküvő után, hogy épül-e vagy romlik a kapcsolatunk. Nem lehetetlen a dolog, és még jósgömb sem kell hozzá.
Egyszerűen csak azt kell megfigyelni, hogyan veszekszünk. John Gottman amerikai pszichológus egy kutatólaboratóriumban párokat figyelt meg, miközben azok veszekedtek. A kutatásai során rájött arra, hogy a veszekedés stílusából egészen pontosan megjósolható, hogy a pár együtt marad-e vagy elválik.
1. A durva indítás
Gottman szerint, ha a vita kritikával, gúnnyal vagy a megvetés egyéb formáival indul, azt durva indításnak nevezzük. Még akkor is lehet durva az indítás, ha egyik fél sem emeli fel a hangját, de amit mondanak, az erős negativitással bír. Gottman szerint egy 15 perces vita első három percéből meg lehet jósolni a veszekedés és az egész kapcsolat kimenetelét.
2. Mi számít durva indításnak?
a) Kritika
Teljesen természetes, hogy mindig is lesznek kifogásaink azzal az emberrel szemben, akivel együtt élünk, de egyáltalán nem mindegy, hogy ezt miként hozzuk a tudomására. A ténymegállapítást egy világ választja el a kritikától. A kritika olyan negatív jelzőket tartalmaz, amely a társ jellemét vagy természetét írják le, nem pedig azt a tényt, ami a másik viselkedésében zavaró. Nézzünk egy példát!
Ténymegállapítás: Nincs benzin a kocsiban. Miért nem tankoltál?
Kritika: Miért van az, hogy te mindig mindent elfelejtesz? Ezerszer mondtam már, hogy tankolj meg, de te sose csinálod azt, amit kérek!
A kritika nyílt szemrehányás, és azt jelzi, hogy komoly baj van a másikkal.
b) Megvetés
A megvetésnek számtalan formája lehetséges a gúnyos szemforgatástól a gúnyolódáson át az utánzásig vagy a bántó humorig. Bármelyiket is használjuk, mérgezzük vele a kapcsolatot. A megvetést lehet a morális fölény köntösébe is öltöztetni. „Azt gondolom, sokat elmond rólad az, ahogy viselkedsz. Milyen példát mutatsz így a gyerekeknek?” Vagy: „Milyen anya az, aki…?” Aki megvetéssel indít egy veszekedést, nem arra koncentrál, hogy megoldjon egy problémát, hanem arra, hogy lehordja a másikat.
c) Védekezés
A támadás törvényszerűen védekezést vált ki a másik félből, aki erre magyarázkodni kezd, ezzel tovább mélyíti a konfliktust, további táptalajt ad a másiknak a támadásra. Természetesen ha egy pár évek óta műveli a veszekedésnek ezt a formáját, fölváltva védekeznek, támadnak, kritizálnak.
d) Falépítés
A veszekedés egy bizonyos pontján aztán az egyik fél kikapcsol, visszavonul a szobájába vagy a tévé, újság mögé, és attól kezdve semmilyen visszajelzést nem ad a társának. Igyekszik a távolba vagy a földre nézni, és úgy ül, mint egy érzéketlen fal. Erre persze a másik még jobban begőzöl, gyakran ordítani kezd: „Miért nem vagy képes elmondani a véleményedet?” Választ persze nem kap, és rosszabb esetben napok telnek majd el, mire újra beszélni kezdenek egymással. És az ordítozó fél (általában a feleség) a barátnőit kérdezgeti, hogy miért nem képes megszólalni a férje.
Pedig a válasz tök egyszerű: azért épít falat maga köré az ember, hogy ne öntse el az indulat. Általában annyira védtelennek érzik magukat a másik hirtelen jött támadásától, hogy inkább kikapcsolnak, és kivonják magukat a kapcsolatból.
Ettől persze a feleség azt érzi, hogy a társát már nem érdekli, hogy ő mit érez vagy gondol, és láthatatlannak fogja érezni magát. A szakadék pedig tovább mélyül köztük.
Ha így zajlanak köztetek a konfliktusok, akkor bizony nagyon nincsenek rendben a dolgaitok, és legalább az egyikőtöknek (ideális esetben mindkettőtöknek) érdemes lenne konfliktuskezelési technikákat tanulni.
Mutatok egy olyan konfliktuskezelési módot, ami nem eltávolít, hanem közelebb visz benneteket egymáshoz, és közben még a konfliktusaitokat is meg fogjátok oldani. NÉZD MEG A KAPCSOLATÉPÍTŐ VITÁK MŰVÉSZETE VIDEÓS ELŐADÁSOKAT!
Kövess a facebookon is, ahol naponta új információkat kaphatsz a működő párkapcsolatról!
