Amikor valaki randizni kezd egy olyan partnerrel, akinek az előző kapcsolatából gyereke született, gyakran fel sem méri, hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét. Sajnos a szerelem nem old meg mindent.
Akinek gyereke van, annak össze kell hangolnia az életét az előző családjával, és bármennyire is szabadnak érzi magát, mégsem indul tiszta lappal az új kapcsolatba. Az új partnernek számolnia kell az exszel és partnere gyerekével is. És bármennyire is tiltakozik a jóérzésünk az ellen, hogy a gyereket a párkapcsolat kerékkötőjének tartsuk, bizony komoly terhet vállal magára az, aki gyerekes partnert választ. A legtöbb szerelmes azonban ezzel nem számol, és meglepetésként érik a nehézségek. Van néhány ökölszabály, amit érdemes megfontolni.
Ne akard a gyereket kitúrni a párod életéből!
Sok második partner ismeri azt a fajta mellőzöttséget, elhanyagoltságot, ami akkor fogja el őket, amikor a párjuk számára megszűnik a világ a gyerek megérkezésének pillanatában. A szerelmes ember számára a világ legtermészetesebb vágya, hogy minden idejét a párjával töltse. Különösen akkor, ha a gyermektelen fél átadja magát a szerelem romantikájának. Számára a párkapcsolat prioritása egyértelmű, és mélységesen vágyik arra, hogy a párja számára ő legyen az első és egyetlen. Csakhogy a párjának van egy gyereke, és az új partner azt éli meg, hogy soha nem lehet a szerelme számára az első. Ráadásul amikor jön a párja gyereke, ő kizárva érzi magát szerelme és a gyerek intim kapcsolatából. Ezt az érzést nemigen lehet elismerni, és nehéz vállalni. Súlyos problémává akkor válhat, ha a féltékeny érzések kontrollálatlanul törnek elő. A vágy, hogy „ha én csak téged szeretlek, te se szeress mást rajtam kívül”, talán érthető, de nem teljesíthető. Az egész kapcsolatot veszélyezteti, ha az egyik fél megpróbálja a partnere életéből kitúrni annak gyermekét.
Nem a fájdalom mindenáron való kerülése, hanem annak tudomásul vétele, elviselése és kezelése az, ami a kapcsolatot megmentheti.
Ne fúrd az előző partnert!
A következő neuralgikus pont, hogy az új partnernek a gyerek miatt kényszerkapcsolatra kell lépnie az előddel. A közös gyerek életre szóló kapcsolatot jelent a szülőpár között, és még évtizedek múlva is lesznek közös ügyeik. Tehát az expartnert semmiképp nem lehet kiiktatni a párunk életéből. Gyakori, hogy az elvált pár tagjai a gyerek miatt olyan szoros kapcsolatban maradnak, ami miatt nincs hely egy új partner számára. Gyakori, hogy az anya életében az exférje még túl nagy szerepet tölt be, ki-be jár a lakásában a gyerek gondozása, láthatása miatt. Az új férfi partner ezt rendszerint igen rosszul viseli, és leginkább azt szeretné, ha az apa nyomtalanul eltűnne, és inkább vállalja, hogy a sajátjának tekinti a gyereket, csak az előd ne legyen jelen az életükben. Azonban az apa kiszorításának árát leginkább a gyerek fizeti meg, akinek szüksége van az apukájára is. Tőle azt várják, hogy felejtse el az apját, és cserélje le egy idegenre. Burkoltan pedig ott állhat mögötte egy érzelmi zsarolás: ha ezt nem teszed, nem tartozol hozzánk. A gyerek érdekét az szolgálja, ha az új partner tudomásul veszi az apját, és a gyerek hozzá fűződő viszonyát.
Nem segít az sem, ha az új partner mindenáron meg akarja hódítani a gyereket, ha azt akarja bizonygatni, hogy ő jobb mint az igazi szülő. Nem csoda, ha ebben az esetben az expartner ellenséges érzéseit váltja ki. Az előddel szembeni ellenséges érzéseket azért is érdemes kontroll alatt tartani, mert az új partner és a gyerek viszonyát is nagyon elmérgesítheti. Egyetlen gyerek sem tűri jól, ha azt kell hallgatnia, hogy a szülője egy semmirekellő gazember.
Mindenkinek az életét könnyebbé teszi, ha az új partner el tudja fogadni az elődje szerepét a párja és annak gyermeke életében, és egy rugalmas nem túl közeli, de nem is ellenséges viszonyt épít ki az elődjével.
Ne akarj a gyerek pótszülője lenni!
Általában a gyerek ellenérzését már az kiváltja, hogy a szülője új partnert talált. Ha az új társ ezt még azzal is tetézi, hogy pótszülői szerepbe helyezi magát, és meg akarja „nevelni” a gyereket, az durva veszekedésekhez fog vezetni. A szülőszerepre nem törekvő, tapintatos felnőttet a gyerek könnyebben elfogadja. A mozaikcsaládok összecsiszolódásában nagy szerepe van az időnek és a tapintatnak. A szerelem kezdeti szakaszában általában mindenkinek jobb, ha nem erőltetik a közös együttléteket, és a szülő-gyerek illetve a szerelmi kapcsolatot elkülönítve kezeli a szülő. Persze nem arról van szó, hogy el kellene titkolni az új kapcsolatot. Az rendjén van, ha a gyerek megismerkedik a szülő új társával, de nem kell rögtön egy hetes nyaralásra indulni vagy összeköltözni. A fokozatosság elvének betartásával az új partner megismerkedhet, kapcsolatba kerülhet a gyerekkel.
Számíts a nehézségekre az összeköltözés után!
Fontos, hogy új partnerként számíts arra, hogy az összeköltözés nem megy zökkenőmentesen még gyerektelen párok esetében sem, hát még akkor, ha a párodnak már van egy gyermeke. Ha számítasz a nehézségekre, akkor nem érnek váratlanul az első konfliktusok, és nem fogsz akkorát csalódni.
Gyakori konfliktusforrás a friss mozaikcsaládokban a gyerekkel kapcsolatos teendők és a házimunkák végzése. A legtöbb apuka a párjától azonnal szülői funkciókat vár el, de az is előfordul, hogy az új partner veti bele magát nagy elánnal a háziasszony és anyaszerepbe. Csakhogy a gyerek gyakran átnéz rajtuk, cselédnek, használati tárgynak tekinti az új partnert. Az pedig nem mer a saját érdekeire hivatkozni, mert azt önzésnek érzi, ezért inkább „nevelés” címszóval a gyereket izélgeti. Ilyenkor a legfontosabb az őszinteség. Tisztességes kompromisszumot csak úgy lehet kötni, ha az új partnernek nem kell az érzéseit elhallgatni, és bátran meri képviselni a saját érdekeit. Ehhez minden joga megvan, de jobb, ha a gyerek „neveléséből” kimarad.
Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb párkapcsolati érdekességeket olvashatsz!
