Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Nem tűnik nagy dolognak, hogy órákig duzzogunk, a telefont nyomkodjuk, amikor a párunk szól hozzánk, vagy éppen magunkból kikelve ordítunk, amikor felbosszant. Az se nagy ügy, amikor szidjuk az anyósunkat, vagy épp minden veszekedésnél felhánytorgatjuk az öt évvel ezelőtti esetet, amikor a párunk annyira megbántott. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.
Párkapcsolati coachként, mediátorként dolgozom, és hozzám gyakran már csak akkor kerülnek el a párok, amikor már nincs mit tenni. Már túl késő, hogy visszafordítsuk a folyamatot, és újra közel kerüljenek egymáshoz a felek. Annyi fájdalom, sérülés, bántás halmozódott fel mindkét félben, hogy nem lehet begyógyítani az egymáson ejtett sebeket. Amikor elkezdjük tisztázni, hogy kinek mi esett rosszul, akkor rendre előkerül néhány tipikus hiba.
1. Tiszteletlenség
Talán ez a leggyakoribb, és nagyon sokféle formája van. A durva beszédtől kezdve a megvetésen, gúnyon át a másik szidalmazásáig. Vannak, akik olyan családban nőttek fel, ahol szabad volt a másikat durván leordítani, elmondani mindenfélének, és most nem értik, hogy ez miért okoz jóvátehetetlen károkat a kapcsolatukban. Ők csak kiadják a mérgüket, hiszen muszáj valahogy a másik tudtára adni, hogy valami bajuk van. Csakhogy nagyon nem mindegy, hogyan mondjuk el a másiknak, hogy valami nem tetszik a viselkedésében. A gúny, az ellenségeskedő humor, a másik címkézése („te egy ostoba, hülye tyúk vagy!”) mérgezi a kapcsolatot, mert undort, utálatot fejez ki. Egy-egy durva kirohanás után hiába akarod meg nem történtté tenni az eseményeket, ez lehetetlen. Szakadás, törés keletkezett a viszonyban, amit nagyon nehéz jóvá tenni.
2. Oda sem figyelsz a másikra
A tiszteletlenség másik jele, hogy oda sem figyelsz a párodra, amikor szól hozzád. Nyomkodod tovább a telefont, a laptopot, és valamit dünnyögsz. Ezzel azt jelzed a társadnak, hogy nem fontos, amit mond, nem érdekel, mert van nála lényegesebb elfoglaltságod. Ezzel azt éred el, hogy egy idő után a párod nem veled akarja majd megosztani a gondolatait, később pedig az életét sem. Mert téged éppen soha nem érdekel, amit mondani akar.
3. Duzzogás
Amikor egy-egy veszekedés után duzzogva elvonulsz nyalogatni a sebeidet, a párod kirekesztettnek érzi magát. Átmenetileg felfüggeszted a kapcsolatot, nem szólsz hozzá, ugyanakkor titokban elvárod, hogy pitizzen a kegyeidért, és engeszteljen ki. Lehet, hogy meg is teszi, ám neked ez sem elég, tovább játszod a sértettet. Néha magad sem tudod, hogy miért. Pedig a mártír szerepnek nagyon komoly haszna van: felsőbbrendűnek érezheted magad a pároddal szemben, aki bezzeg egy „szemét állat”, mert folyton megbánt. Nem egészséges innen nyerni önbecsülést, a kapcsolatot pedig kifejezetten rongálja. Ki akar folyton „szemét állat” lenni???
4. A másik családjának szidalmazása
Elhiszem, hogy nem kedveled a párod családjának minden tagját. Megértem, hogy sikítozni tudnál az anyósodtól vagy a párod előző házasságából származó gyerekeitől esetleg az exfeleségtől. De a párodat csomagban kapod, és a pakknak része a családja is. Amikor összebútoroztatok, tudtad, hogy vannak gyerekei, és a párod ragaszkodik hozzájuk, ugye? Akkor most miért használsz ki minden alkalmat arra, hogy szidalmazd őket? Amikor a párod családját bántod, csak azt éred el, hogy ő foggal-körömmel védeni fogja a hozzátartozóit, még akkor is, ha nagyon sok mindenben egyetért veled. Amikor a családját bántod, a párodat bántod. A szidalmazás helyett érdemes inkább az energiádat olyan megoldások keresésébe fektetni, ami neked is megfelel.
5. A sérelmek örökös felhánytorgatása
Ez a duzzogás ikertestvére, csak éppen a mártír-szerep lármásabb megvalósítása. Amikor minden egyes alkalommal a párod szemére veted az elmúlt tíz év összes bűnét, azzal csak azt éred el, hogy neki egyáltalán nem lesz kedve veled élni, és keres valakit, aki mellett nem érzi magát egy utolsó szemétnek. A megcsalás előtti fázis általában az, hogy már leperegnek róla a szavaid, és csak megvonja a vállát, miközben te erkölcsösséged teljes glóriájában szeded le róla a keresztvizet. De most őszintén: miért vagy valakivel, aki folyton csak bánt? Vádaskodás és mártírkodás helyett nem lenne egyszerűbb elköszönni egymástól?
6. Féltékenykedés
A féltékenykedés a legtutibb módszer a párkapcsolat kinyírására. Ehhez elegendő folyamatosan ellenőrizgetned a párodat, óránként rátelefonálni, a háttérzajokból kideríteni, hogy ott van-e, ahol mondja. Nem árt esténként ellenőrizni a híváslistáját, e-mailjeit és a közösségi médián végzett tevékenységét. Ha pedig ettől még nem menekült el, érdemes hetente négyszer-ötször a szemére vetni, hogy most már biztos vagy benne, hogy megcsal. A féltékenykedés a párod iránti bizalmatlanság legfőbb jele, továbbá sanszos, hogy magadban sem bízol eléggé: nem hiszed, hogy szerethető vagy, és a párod tényleg kitartóan veled akar élni. És persze az egészben van még egy jó csipet birtoklásvágy is, amit egy egészséges lelkületű ember igen rosszul visel. Ha tényleg kínoz a féltékenység, terápiás segítségre van szükséged, mert ez nem olyan dolog, amit csak úgy magadtól képes vagy abbahagyni.
Az egészben az a jó hír, hogy a fenti szokásokat abba is lehet hagyni, sőt meg lehet tanulni egy valóban működő, hasznos konfliktuskezelési módszert is, ami tényleg működik a gyakorlatban! A kérdés már csak az, hogy mikor szánod rá magadat.
Ha inkább előadást hallgatnál a témáról, nézd meg ezt a videós előadás-sorozatot!