Általában zsigerből veszekszünk. Vagy ontjuk magunkból a mondatokat, dől belőlünk a panasz, a szidalom, vagy éppenséggel kukán hallgatunk, majd egy éjszakányi rágódás után megszületnek bennünk a szükséges mondatok, amelyeket ki kellett volna mondanunk.
Az emberek többsége utál vitázni, veszekedni, aztán mégis belesodródik. Gyakran olyan kapcsolatokban élünk, amelyek végeláthatatlan viták színterei. Egyik feszültség követi a másikat, soha nincs vége, és senki sem nyer vele igazán. Vannak tipikus hibák, amelyeket ha elkövetünk, akkor egy végeláthatatlan vita-tengerben találjuk magunkat.
1. A kritikák a másik félre irányulnak
Nyíltan, keresetlen szavakkal kritizáljuk a másikat. Többnyire gondolkodás nélkül vagdosunk szitkozódó kifejezéseket a másikhoz. Címkézzük, elítéljük őt, mert mi tudjuk, mi a helyes viselkedés, és ő nem eszerint cselekedett. A nagy klasszikusok: „mert te …vagy”, „mert te soha nem csinálod ezt”, „mert te mindig ezt csinálod”. Az eredménye, hogy a partner megtámadva érzi magát, és visszatámad, vagy éppenséggel elkullog, hogy erőt gyűjtsön egy ellentámadáshoz.
2. Te vagy a felelős!
Valamilyen elrontott dologért a másikat hibáztatni. Lehetőleg az egész elrontott életemért. Az eredménye: a másiknak lelkifurdalása támad, és mindent elkövet, hogy megfeleljen nekünk. Ha ez nem sikerül, akkor közönyössé válik, és már nem fogja érdekelni a véleményem. Nagyon fontos lenne, ha minél többen megértenék, hogy a bennünk kialakult érzelmekért, soha nem a másik ember a felelős. Az, hogy én mit érzek, azon múlik, hogy mit gondolok a másik ember cselekedetéről. Ha magas elvárásaim vannak vele szemben, ha azt gondolom, hogy én tudom, hogy mi a tuti, és „normális embernek” hogyan kellene viselkednie, akkor garantáltan pocsékul fogom érezni magam a többi ember társaságában, akiknek eszébe sem jut az én elvárásaim szerint élni, viselkedni, cselekedni. Pech.
3. Igazam van!
Ha valaki egy vitában arra gyúr, hogy a másik elismerje, hogy neki van igaza, az végeérhetetlen veszekedésekben találja magát. Mert az igazság képlékeny. A dolgokat sokféle szemszögből lehet nézni, és az emberi kapcsolatokban soha nem lehet igazságot osztani. De most komolyan: úgy érzed, növekedni fog az önbizalmad, ha azt a mondatot hallod, hogy „igazad van”?
4. A múlt felemlegetése
„Már tíz évvel ezelőtt sejthettem volna, hogy nem vagy normális, amikor azt mondtad, hogy…” Semmi értelem évekkel korábbi sérelmeket előrángatni, mert ezzel miden konfliktus újraéled. A legjobb az lenne, ha minden vitát azonnal megnyugtatóan rendeznénk, aztán eltemetnénk. Ha olyan sérelem ért, amelyet nem tudsz megbocsátani a párodnak, akkor érdemes mediátorhoz vagy pszichológushoz fordulni, aki segít feltárni a mélyben rejlő sérelmeket. Nem lehet úgy élni, hogy folyton a sérelmeiden rágódsz. Ez olyan, mintha mérget innál, és azt várnád, hogy a másik haljon meg tőle…
5. Kérés helyett követelés
Ha szeretnénk valamit kérni a társunktól, de ennek követelés formájában adunk hangot. Vagyis ha megsértődünk, ha nemet mond, vagy nem fogadjuk el a nemleges választ, és addig nyaggatjuk, amíg bele nem egyezik. Csak ne csodálkozzunk, ha aztán mindenféle körmönfont módon szabotálni fogja a teljesítést.
6. Gúny, nevetségessé tétel
Rendkívül megalázó és bántó fegyver kigúnyolni a másik ember érzéseit, vágyait, szükségleteit. Lekicsinyelni bizonyos tulajdonságait, viselkedését, szavajárását. Ez többnyire olyan bénítóan hat a másikra, hogy ledermed, és képtelen reagálni. De biztosak lehetünk benne, hogy amint összeszedi magát, kamatostul fogjuk visszakapni a bántást.
7. Ordítani
Nem lehet konstruktív vitát folytatni valakivel, aki teli tüdőből, kivörösödött fejjel ordít velünk. Az ilyen ember félelmet kelt, és senki nem kényszeríthető, hogy ezt elviselje. Egy ilyen helyzetből nyugodtan ki lehet sétálni azzal a mondattal, hogy „szívesen beszélgetek veled, ha lehiggadtál”. Ha te vagy az, aki annyira elveszíted a fejedet, hogy magadon kívül ordítozol, akkor javaslom, hogy ilyenkor végy egy nagy levegőt, fújd ki, majd legyen annyi lélekjelenléted, hogy te hagyod el a terepet, mielőtt halálra rémíted a társadat. Menj ki, higgadj le, próbáld tisztázni magadban, hogy mit érzel (csalódottság, fájdalom, félelem – általában ezek szoktak állni a düh mögött). Majd gondold végig, hogy mire lenne szükséged, és ezt fogalmazd meg kérés formájában. Ezután már vissza tudsz menni, és folytathatod a beszélgetést.
Ha a fenti hibák közül többet is elkövetsz, akkor nézd meg a KAPCSOLATÉPÍTŐ VITÁK MŰVÉSZETE videós előadás-sorozatot, mert olyan szemléletet és technikát mutatok, amelyet hasznosítani tudsz a vitáid során.
