Nem egyszerű kiszakadni életünk állandó pörgéséből, és megállni egy pillanatra. lassítani azért, hogy élvezzük a természetet, hogy megszagoljunk egy virágot. Erre nekünk nincs időnk. Pedig a gyalogkakukk életmódnak ára van.
Nincs időnk a családunkra, arra, hogy egy vacsorát nyugodtan, asztalhoz leülve együnk meg, és még csak álmodni sem merünk a kikapcsolódásról. Az ár pedig, amit ezért fizetünk, igen súlyos. Az egészségünk látja kárát, elsorvadnak a kapcsolataink, a gyerekeink pedig úgy nőnek fel, hogy alig látjuk őket. Mint minden, ez is csak szilárd elhatározás kérdése: elszánjuk-e magunkat a lassításra. Mi fontosabb: a másoknak való megfelelés vagy az önmagunkkal és a családunkkal való törődés? A két kérdés csak látszólag zárja ki egymást. Tudom, erre most azt mondod, hogy ha nem gályázol látástól vakulásig a munkahelyeden, akkor ki fogja eltartani a családodat? Én viszont azt kérdezem, hogy ha te összeesel, belebetegszel a túlfeszített életmódba, akkor ki fogja szeretni a gyerekeidet és eltartani a családot? Azt gondolom, hogy nem az a kérdés, hogy lassítani kell-e, hanem hogy mikor szánod rá magad. Amikor már összeszedtél néhány súlyos, esetleg gyógyíthatatlan betegséget, vagy előtte.
Halkan, csöndben azt javasolnám, hogy ha lehet, még előtte lépj ki a taposómalomból, még akkor is, ha ez a környezetednek, főnöködnek nem tetszik. Nem ő fogja fizetni a kórházi költségeidet, a gyógyszereidet, és nem is fogja felnevelni a gyerekeidet. Ha elszánod magad a változtatásra, íme, néhány ötlet, hogyan csináld.
-
Mondj nemet!
Minden másoknak kimondott nem egy igen önmagunknak. Bátorság! Igen, haragudni fognak rád, ha a munkahelyeden jelzed, hogy teljesíthetetlenek a követelések. Igen, megsértődnek a családtagok, ha nem te szervezed a következő ünnepséget. Ezt ki lehet bírni, és hidd el, tök mindegy, hogy mit gondolnak rólad. Úgysem tudsz mindenkinek megfelelni. Ha viszont a felszabaduló időt azokra fordítod, akik fontosak neked, ők biztosan szeretni fognak. És ez a lényeg, nem?
2. Offline élet
Néha nem árt kikapcsolni minden kütyüt, és csak úgy csendben lenni. Észrevétlenül ugyan, de nagyon megterhelő, hogy folyamatosan jönnek az e-mailek, a facebook üzenetek, sms-ek, amelyekre azonnal válaszolnunk kell. Szétcsúszik a figyelmünk, folyton csak kifelé koncentrálunk. Érdemes naponta legalább egy órát offline-ban lenni, elérhetetlennek lenni mások számára. Így felszabadul egy óránk, amikor csak önmagunkra, befelé tudunk figyelni. A céljainkra, érzéseinkre, vágyainkra. Elképesztően hasznos tevékenység. Ha naponta képesek vagyunk tisztázni, hogy mi van bennünk, mik a céljaink, sokkal sikeresebbek leszünk. Egy városban is hamarabb érünk célba térképpel a kezünkben, mint ha csak céltalanul kóborolnánk.
3. Relaxáció
Ez már valódi lelassulást és befelé fordulást igényel. 20 perc autogén tréning, meditáció felér egy kiadós alvással, és nagyon komoly stresszcsökkentő hatással bír.
4. Egyél nyugodtan
Szerintem ez az a szükségletünk, amelyet elsőként beáldozunk. Futtában bekapunk valami műkaját, a számítógép előtt befaljuk az ebédünket, a vacsoránkat pedig a tévé mellett költjük el. Oda se figyelünk arra, hogy mit eszünk, kapkodva, rágás nélkül faljuk be az ételt, és rohanunk vissza dolgozni. Pedig az étkezés minősége rendkívül fontos, érdemes megadni a módját. Lassan falatozni egy szépen megterített asztal mellett, urambocsá’ beszélgetni a kollégákkal, családtagokkal, és máris a lelassulás alkalma lesz a táplálkozás.
5. Irány a természet!
Nekem ez a személyes kedvencem. Ha kimegyek az erdőbe, érzem, hogy simulni kezdenek az idegeim. Csönd, nyugalom, békesség, távol a zajoktól, emberektől. Kisimít, feltölt, ellazít.
Tulajdonképpen mindegy is, hogy mit teszünk, a lényeg, hogy legyünk tisztában azzal, hogy kikapcsol(ód)ás nem csak a gépeinknek, hanem nekünk is jár. Adjuk meg magunknak, mert ez a mi felelősségünk, más nem teszi meg helyettünk, sőt tulajdonképpen ellenérdekelt ebben.
Ha nagyon nem látod a kiutat a stresszes életedből, gyere, segítek megtalálni az irányt!
