Az élet túl rövid ahhoz, hogy folyton azon aggódjunk, hogy vajon mások mit gondolnak rólunk. Ha nem szeretjük önmagunkat, mások se fognak. Éppen ezért nem mások gondolkodását kellene megváltoztatnunk (úgysem tudjuk!), hanem azon kellene dolgoznunk, hogy minél jobban megszeressük saját magunkat. Bónuszként pedig, ha megszeretjük magunkat, sokkal könnyebb lesz elérni a céljainkat életünk összes területén.
Íme, 9 jel, ami segít eldönteni, hogy vajon eléggé szereted, tiszteled és becsülöd-e magadat, vagy van még mit dolgozni azon, hogy igazán őszintén értékeld azt az egyedi és megismételhetetlen lényt, aki te vagy.
-
Nem mered önmagadat adni mások társaságában
Nem vagy biztos benne, hogy elég jó vagy ahhoz, hogy megmutasd az igazi, kendőzetlenül őszinte személyiségedet másoknak. Ezért aztán mindent elkövetsz azért, hogy tetsszél másoknak, a kedvükben járj még akkor is, ha az neked egyáltalán nem esik jól. Megpróbálsz olyan lenni, amiről azt hiszed, hogy mások szeretnék, hogy legyél.
2. Nem mered kifejezni a gondolataidat
Nem mered őszintén elmondani azt, amit gondolsz az adott helyzetben, mert odabent egy vékony hang azt mondogatja neked: „A te véleményed úgysem számít. Más jobban tudja.” Fontos lenne, hogy tudatosítsd magadban: a te véleményed pontosan annyit ér mint bárki másé. Egy grammal se többet vagy kevesebbet.
3. Nem töltesz elegendő minőségi időt egyedül
Ha egészen őszinték akarunk lenni, akkor kifejezetten utálsz egyedül lenni, mert ilyenkor elborítanak a sötét gondolatok azzal kapcsolatban, hogy mennyire szerencsétlen vagy, és a jövőd is teljesen kilátástalan. Ha mégis muszáj egyedül lenned, mindent elkövetsz, hogy eltereld a figyelmedet, és lekösd a gondolataidat. Tudom, nagyon keményen hangzik, de meg kell tanulnod egyedül lenni, és élvezni a saját társaságodat. Szerintem ez az egyik legkeményebb lecke.
4. Nem vagy tisztában a saját értékeiddel
Lehet, hogy mások elmondják neked, hogy milyen értékes személyiség vagy, mennyi csodálatos tulajdonsággal, képességgel rendelkezel, te azonban lesöpröd ezt az asztalról, mert azt gondolod, hogy mindez természetes. Neked nem kerül erőfeszítésedbe, hogy kedves és figyelmes legyél másokkal, tízezer oldalt megtanulj egy éjszaka alatt, és másnap kitűnőre vizsgázzál. Mindez számodra nem érték. Észre sem veszed, hogy mások tátott szájjal csodálnak.
5. Nem kényezteted magadat eléggé
Nem hiszed el, hogy megérdemelsz egy kis extra kényeztetést. Másokról magától értetődő természetességgel gondoskodsz, de önmagaddal fukar módon bánsz: sajnálod a pénzt, időt, energiát arra, hogy azt tedd, amit igazán szeretnél. Előfordulhat, hogy már azt sem tudod, mire is vágysz igazán. Kezdd ezzel! Gondold végig, mi az, amit igazán szeretnél, és add meg magadnak!
6. Nem gondoskodsz magadról eléggé
Ez nagyon hasonlít az előzőhöz. Sajnálod a pénzt egy masszázsra, fodrászra, kozmetikusra. Azt gondolod, hogy az első a család, a gyerekek, a társad, magadon spórolsz elsősorban. Pedig egy szép smink, jó frizura, jól megcsinált körmök nagyot tudnak lendíteni a hangulatunkon.
7. Képtelen vagy elismerni a saját teljesítményedet
Bármiféle sikert érsz el a munkádban, az természetes számodra, és meg sem hallod a dicséreteket, eszedbe sem jut, hogy megajándékozd magad ezért, pedig bizonyára keményen megdolgoztál az eredményért.
8. Nem vagy büszke a külsődre
Nos, mit szépítsük! Egyenesen utálod, ahogy kinézel. Nem tetszik az alakod, az arcod, a bőröd, és a ruházatoddal sem vagy megelégedve. Legszívesebben földig érő csadorban járnál, ha pedig ez nem lehetséges, akkor megtiltanád az embereknek, hogy rád nézzenek. A teendő? Kibékülni a saját testeddel. (Erről itt írtam korábban.) Ez az egyik legnehezebb feladat.
9. Még a hozzád legközelebb állókban sem bízol meg
Még a hozzád legközelebb állóknak is szégyellsz beszélni az érzéseidről vagy a félelmeidről. Attól tartasz, hogy kinevetnek, vagy rálegyintenek. Esetleg attól tartasz, hogy csak megterheled a szeretteidet a problémáiddal. Éppen ezért inkább mindent magadban tartasz.
Önmagunk elfogadása és szeretete nélkül képtelenek vagyunk másokat szeretni. Ha zűrösek a kapcsolataink, akkor az első lépés nem az, hogy megpróbáljuk „megjavítani” a másikat, hanem az, hogy komoly erőfeszítéseket teszünk azért, hogy megszeressük és elfogadjuk önmagunkat. Ha ez már megy, akkor sokkal elfogadóbbá válunk másokkal szemben is, ami aztán drasztikusan csökkenteni fogja a konfliktusaink arányát.
Ha szeretnél elindulni az önelfogadás útján, nézd meg az ELBŰVÖLŐ ÖNBECSÜLÉS videós előadás-sorozatot, és gyűjts további hasznos ötleteket!