A boldog párkapcsolatban élők első számú titka

A boldog párkapcsolatban élők első számú titka egy olyan kézenfekvő dolog, ami mindenki számára nyilvánvaló lehet, mégis elsétálunk mellette: az önismeret. A többség erre csak legyint: „Ó, én ismerem magamat!” Tényleg? És boldog párkapcsolatban élsz? Mert akkor ne olvass tovább, ez a cikk nem neked szól.

Mit nevezek önismeretnek?

Itt most nem csak arra az önismeretre gondolok, hogy tudod, hogy heves természetű vagy, aki könnyen felhúzza magát dolgokon, hanem arra, hogy azt is tudod, hogy mikor és miért húzod fel magad, honnan ered az indulatosságod. Sőt néha már a dühkitörés kezdetén képes vagy tudatosítani magadban, hogy mi történik, és le is tudod állítani a dühöngésedet. Na ezt nevezem én önismeretnek.

Vagy tudod, hogy mikor viselkedsz éppen igazi hárpia módjára, és utólag képes vagy bocsánatot kérni érte, sőt már dolgozol azon, hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő.

Valószínűleg hiányos az önismereted, ha nehéz helyzetekben másokat hibáztatsz. Ezzel nem csak a felelősséget hárítod el, hanem a megoldáshoz vezető utat is eltorlaszolod.

Önismeret nélkül nincs boldog párkapcsolat

A harmonikus párkapcsolat eléréséhez elengedhetetlen, hogy mindkét fél szembenézzen a gyerekkorából és eredeti családjából hozott pozitív és negatív élményeivel. A múlt történéseit nem tudjuk megváltoztatni, de az élmények érzelmi és gondolati töltését igen. A múlt feldolgozását az jelenti, amikor már nem a szüleidet hibáztatod az elrontott életedért, hanem együtt tudsz érezni velük, belátod, hogy a tőlük telhetően a legtöbbet, legjobbat adták neked.

Az önismeret hiánya rongálja a párkapcsolatainkat

Azért fontos feldolgoznunk a gyerekkori élményeinket, megismerni a nem tudatos tartalmakat (félelmeinket, szorongásainkat), hogy ne azok vezessenek minket. Csak így tudunk spontánabb, önazonosabb módon viselkedni, ami aztán vonzóbb, elviselhetőbb lesz mások számára.

Ha nem értjük, hogy milyen félelmek irányítanak minket egy-egy veszekedés kirobbanásakor, akkor csak azt fogjuk látni, hogy a társunk már megint felbosszantott miket, már megint szemét módon bánt velünk. Pedig csak annyi történik, hogy a cselekedete nyomán egy nem tudatos félelem aktivizálódott bennünk. Ha például az a félelmünk, hogy bármikor elhagyhatnak minket, mert nem vagyunk elég szerethetőek, elég egy kisebb kritika is, hogy kitörjön a világháború.

Ha viszont tudom, hogy azért félek az elhagyástól, mert gyerekkoromban sokszor éreztem magam magányosnak, esetleg elhagyatottnak, akkor tudatosíthatom magamban, hogy a párom megjegyzése tényleg csak annyit jelent, hogy elsóztam a levest, és ettől még nem valószínű, hogy el is fog hagyni.

Tehát önismeret hiányában az apró, jelentéktelen problémákat felfújjuk, durva veszekedések robbannak ki, egyre erősebb sértéseket vágunk egymás fejéhez.

Mit nyerünk az önismerettel?

Megismerjük a félelmeinket, és azoknak szűnik a hatalma felettünk.

Tudatosabbak leszünk, tisztában leszünk azzal, hogy miért úgy reagálunk, és a nagyobb önismeret javítja a társismeretet is. Meg fogjuk érteni, hogy a párunk miért úgy reagál, ahogy.

Jobban tisztában leszünk az erősségeinkkel, képességeinkkel és gyengeségeinkkel. Ebből következően jobban bírjuk majd a kritikát. Be tudjuk ismerni, ha hibáztunk, és képesek leszünk bocsánatot kérni.

Spontánabbak leszünk, nem a félelmeink irányítják a reakcióinkat, hanem képesek leszünk dönteni arról, hogyan reagáljunk.

Hogyan növelhetjük az önismeretünket?

A környezeted visszajelzéseinek figyelembe vételével.
Naplóírással, amelyben lejegyzeteled azokat az érzéseidet, amelyek a napi események kapcsán felvetődnek benned. Megpróbálod feltárni a félelmeidet, megkeresed azok gyökereit.
A leghatékonyabb módszer a terápia, a coaching, a csoportos önismereti lehetőségek.