A stresszt kiváltó ok valójában nem más, mint az, hogyan értékelünk egy adott helyzetet. Az élethelyzetek többsége valójában semleges. Konkrét jelentéssel akkor telítődik, amikor én jelentést adok neki a múltbéli tapasztalataim alapján. Ha például a főnököm a múltkor letolt, akkor valószínűleg leizzadok, ha legközelebb behívat. Tehát az élethelyzetek azáltal nyernek jelentést, hogy milyen várakozással tekintünk rájuk.
Hiú remények
Hiú reményekHa a várakozásainknak nem felel meg a valóság, akkor feszültek és idegesek leszünk. Nézzünk egy példát! Nagyon várok egy eseményt – mondjuk a nyaralást. De a repülő órákat késik, éjszaka érkezünk meg a szállodába, ahol további két órát kell várni hajnalban, amíg kitakarítják a szobánkat. Ebben a helyzetben nagy stresszt élhetünk meg, mert az élet nem az elvárásainknak megfelelően alakult. Ha igazán ügyes stresszelők vagyunk, akkor innentől kezdve minden pocsékká válunk, és el van rontva az egész hetünk. Mert a világ nem olyan, amilyennek mi szeretnénk, hogy legyen. Hát pech.
Életszemlélet
Növeli a stresszelésre való hajlamunkat, ha negatív az életszemléletünk. Ha azzal a hozzáállással éljük az életünket, hogy velünk valami nem stimmel, akkor igen stresszes életünk lesz, mert minden dicséretet el fogunk hárítani – az ügyesebbje észre se fogja venni, hogy megdicsérték. Tehát örökké elégedetlenek leszünk az elismerés hiánya miatt. Ha mégis észrevesszük, akkor elhárítjuk a dicséretet, mondván, hogy a teljesítmény nem is a mi érdemünk. Továbbá minden apró megjegyzést kritikának fogunk értékelni, és jó alaposan felhergeljük magunkat. Vagyis teljesen mindegy, hogy mit mond a környezetünk, úgyis azt fogjuk meghallani, ami az életszemléletünknek megfelel: vagyis hogy szerencsétlen, lusta, tehetségtelen, semmirekellő alakok vagyunk. Vagy legalábbis a környezetünk annak tart minket. Ezen aztán jót lehet idegeskedni.
Irreális alapelvek
Ha még stresszesebbek szeretnénk lenni, akkor az a legjobb, ha irreális alapelveket fogalmazunk meg. Például:
- Fontos, hogy mindenki elfogadjon minket.
- Csak akkor tekinthetem magam sikeresnek, ha fontos dolgokat érek el, vagy legalább Nobel-díjat kapok.
- Mások segítségére szorulok, és minden helyzetben szükségem van egy nálam erősebb, okosabb ember tanácsára, védelmére.
- A boldogtalanság külső tényezők eredménye, így szinte semmilyen lehetőségem nincs a közérzetem befolyásolására.
- Ha valami félelmetes történik, jobb, ha felkészülök rá, ezért eleve jobb, ha mindig a rosszra, katasztrófára várok, mert bármelyik pillanatban bekövetkezhet.
- Más emberek problémáit is nekem kell megoldanom. (Van egy ismerősöm, aki hetekig nem alszik, ha hírét veszi, hogy a környezetében valakinek nem sikerült valami. Talán mondanom se kell, hogy gyógyszereken él, mert igen sikeresen megrongálta az egészségét.)
Ha a fentiek közül akár csak egy állításban is magadra ismersz, gondolkodj el azon, hogy valóban reális-e az elvárásod, és próbálj változtatni a gondolataidon. A hétköznapi életben velünk előforduló helyzetek ritkán borzalmasak és rettenetesek. Legföljebb kellemetlenek vagy bosszantóak. Nem érdemes drámát csinálni ott, ahol nincs, mert ezzel csak az egészségedet teszed tönkre.
