Teremts magadnak én-időt!

Ha már a címben szereplő kérdés is bosszant, akkor ez a bejegyzés neked íródott. Ha most dühösen fújsz egyet, és azt kérdezed, honnan lenne neked időd arra, hogy még magaddal is foglalkozzál, akkor kérlek, olvass tovább!

 

síva

Hidd el, pontosan értelek! Krónikus időhiányban szenvedő generáció vagyunk, ráadásul mi, nők néha úgy érezzük magunkat, hogy ha ezer kezünk lenne, akkor se bírnánk elvégezni minden feladatunkat. Tele van a fejünk és a határidőnaplónk tennivalókkal, és eszünkbe se jut, hogy szükségünk lenne én-időre. Csak vonszoljuk magunkat egyik napról a másikra, és örülünk, ha este bezuhanhatunk az ágyba.

 

 

 

 

Miért csináljuk ezt?

  • Mert szégyelljük még a gondolatát is, hogy egy kis időt magunkkal töltsünk, hiszen ez a rengeteg tennivalónktól, a családunktól, gyerekeinktől, munkahelyünktől venné el az időt. Azt gondoljuk, hogy ha nem teljesítünk ezer százalékosan mindenütt, akkor nem felelünk meg másoknak. Mit fog gondolni a főnököm, ha kicsúszok a határidőből? Mit fog szólni a férjem, ha bejelentem, hogy elmegyek egyet sétálni, otthon pedig halomban áll a mosatlan? Akkor nem leszek elég jó munkaerő, elég jó feleség, elég jó szülő.
  • Ha meg is mernénk engedni magunknak azt a luxust, hogy egy órácskát magunkra fordítunk, akkor aztán igazán kétségbe esnénk, mert fogalmunk sincs, hogy mivel töltenénk azt az időt. Lehet, hogy sokan csak aludnának, bámulnák a tévét, mert ötletünk sincs arra, hogy mire is vágynak igazán. Aki megszokta, hogy évtizedekig elnyomja a szükségleteit, vágyait, az képtelen megmondani, hogy mire is lenne szüksége igazán.
  • Sokan szimplán csak haszontalannak érzik, hogy időt fecséreljenek olyan ostobaságokra, mint színezés, rajzolás, naplóírás vagy egy forró fürdő. Ez nem hasznos.

 

 

kimerültség

Miért fontos, hogy legyen én-időnk?

  • Mert enélkül épp úgy lemerülünk, mint a telefonunk. Azt ugye, nem felejted el este töltőre tenni? Ha kimerítjük a testünket, lelkünket, az épp úgy hasznavehetetlenné válik, mint az elektronikus cuccaink.

 

  • Mert ha nem töltődünk néha, már nem tudjuk jól „szolgálni” a környezetünket. Ha fáradtak vagyunk, könnyebben elveszítjük a türelmünket, hamarabb dühbe gurulunk, felcsattanunk. Nem jó látni a félelmet a gyerekeink szemében…
  • Ha szakítunk időt arra, hogy feltöltődjünk, akkor elkezd épülni az önbecsülésünk, hiszen tudatában leszünk annak, hogy ezt most magunkért tesszük.Lényeges, hogy a fontossági listánkon, néha mi kerülhetünk az első helyre. Rendkívül jól építi az önbecsülést az a tudat, hogy képes vagyok tenni magamért valamit, nem vagyok kiszolgáltatva mások igényeinek.
  • Építi az önbecsülést az is, hogy ezt az én-időt ki kell küzdenem magamnak. Az az ember, aki ahhoz szoktatta a környezetét, hogy mindig minden kérésre igent mondott, annak nagy küzdelmet jelent, hogy a feltöltődésre szánt időt kiharcolja magának. Ha ez sikerül, az komoly forrása lesz az önbecsülésnek.
  • Ha megtanuljuk tiszteletben tartani a saját vágyainkat, szükségleteinket, azzal kifejezzük a saját magunk iránti megbecsülésünket, és mintegy melléktermékként jelezzük is mindezt a környezetünk felé: „Nézd, én tisztelem magamat annyira, hogy szakítok időt a feltöltődésre. Ezt a tiszteletet várom el tőled is.” Vagyis kiváltjuk a környezetünk megbecsülését is. Persze csak akkor, ha a dühük már lecsillapodott, amiért nem állunk mindig a rendelkezésükre. Ezt a harcot sajnos meg kell harcolnunk.

 

Hogyan teremtsek magamnak én-időt?

  • Először a saját idegenkedésedet kell legyőznöd. Ha ez megvan, akkor írd be a határidőnaplódba! Legyen legalább heti egy órád, amit csak magaddal töltesz! Tervezd meg előre, hogy mit fogsz csinálni, és ehhez foggal-körömmel ragaszkodj. Ne engedd, hogy bármi eltántorítson ettől a randitól. Ha egy szeretett baráttal, vagy a gyerekeddel beszélnél meg találkozót, azt lemondanád azért, mert valami halaszthatatlan dolog jött közbe? (Ha erre most igennel válaszoltál, érdemes lenne átgondolnod, hogy mi a fontossági rangsor az életedben!)
  • Mondd el a családodnak, hogy mit tervezel, és kérd meg őket, hogy ne zavarjanak, amíg elvonulsz. És bírd ki, ha morognak, kinevetnek, kigúnyolnak.

 

rajziskola

Mivel töltsem ezt az időt?

  • Azzal, ami a legjobban esik. Csak tőled függ, hogy mit csinálsz.
  • Sokaknak meg kell tanulni, ki kell bírni, hogy nem csinálnak semmi hasznosat. Csak vannak. Bámulnak ki a fejükből, álmodoznak, jegyzetelgetnek, zenét hallgatnak, firkálgatnak, színeznek, festegetnek, rajzolnak, gyurmáznak.
  • Csinálj valami olyat, amit gyerekkorodban szívesen tettél, de már ezer éve eszedbe se jutott.
  • Természetesen lehet hasznos dolgokat is csinálni. De ne azért végezz egy tevékenységet, mert tudod, hogy az hasznos, hanem azért, mert most az esik jól. Lehet olvasni, szaunába menni, kertészkedni, főzni, sportolni. De ne azért főzz egy vacsorát, mert muszáj, hanem azért, mert most ez esik jól, és ez kapcsol ki.
  • Az egész tevékenységnek az a lényege, hogy csinálj úgy, mintha ismét gyerek lennél, letudtad a tanulást, és most elengeded magad játszani. Ez a lényege az egésznek!

Ha gondot okoz, hogy kiharcold magadnak az én-időt, gyere el egy segítő beszélgetésre!

 

7 dolog, amit ne csinálj többet veszekedés közben
Találd meg gyorsan az Igazit a sikeres társkeresők 10 titkával!
Kategória
Hozzászólások

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük