Az alkoholizmus olyan, mint egy dinoszaurusz a nappaliban. A kívülállók számára nyilvánvaló, hogy ott van, akik együtt élnek vele, azok igyekeznek nem észrevenni. Csakhogy egy alkoholistával való együttélés komolyan károsítja a lelket. Különösen, ha gyerek az illető.
Tagadás
Általában az egész család tagadja problémát. „Apu azért iszik, mert így lazít. Nem is iszik sokat.” A család mindent megtesz azért, hogy kifelé a normális család látszatát keltsék. Ez a gyerekre nézve különösen romboló, mert arra kényszeríti, hogy letagadja a saját érzéseinek és észleléseinek valódiságát. Állandóan hazudnia kell arról, hogy mit gondol és érez. Például nem fejezheti ki a haragját az alkoholista szülőjével szemben, mert annak beláthatatlan következményei lennének. A gyerek a látszat fenntartásába rengeteg energiát fektet, gyakran kerüli a barátkozást a kortársakkal, nehogy kiderüljön a titok.
A gyerek, akit levegőnek néztek
Mivel az alkoholista megmentésére és fedezésére tett kísérletek óriási energiákat emésztenek fel, alig marad idő és figyelem a gyerekek alapvető szükségleteire. Ezért aztán az alkoholisták gyerekei gyakran úgy érzik, hogy láthatatlanok. Ráadásul ha az alkoholista agresszív, akkor a gyerek pláne mindent elkövet, hogy láthatatlanná váljon, és ne kerüljön az agresszor útjába.
Sosem lehet gyerek
A szerepek felcserélődése minden olyan családban bekövetkezik, ahol mérgező szülők vannak. Az alkoholista szülő szánalmas, irracionális viselkedésével aktívan bitorolja a gyerek szerepét. Ő maga is annyira gyerek, hogy a családból kiszorít minden más gyereket. A gyerekre viszont az a szerep hárul, hogy betöltse a felnőtt szülő gondviselő szerepét. Például gondoskodjon a kisebb testvérekről vagy lelki támaszt nyújtson a nem alkoholista szülőjének. És mivel nem tudja megoldani a szülei problémáit, súlyos teherként nehezedik rá a bűntudat, mert nem tudja rendbe hozni a család életét. És felnőtt korukra gyakran leküzdhetetlen inger alakul ki bennük, hogy mindent ők irányítsanak. Manipulatív viselkedésük azonban elidegeníti tőlük az embereket.
Ismétlési kényszer
Alkoholista szülők gyerekei gyakran házasodnak össze alkoholistákkal. Mindenkiben él egy olyan hajtóerő, amely a családi érzelmi minták megismétlésére ösztönöz minket, függetlenül attól, hogy azok mennyire fájdalmasak. Az ismerős dolgok a kényelem és a rend érzetét keltik. Ismerjük a szabályokat, tudjuk, mire számíthatunk. És ami még fontosabb, hogy azt reméljük, hogy ha újragerjesztjük a korábbi konfliktusokat, ezúttal más lesz a kimenetelük, meg tudjuk végre oldani a helyzetet.
Nem bízhatsz meg senkiben
Mivel az alkoholista szülők gyerekei azt tanulják meg, hogy akiket szeretnek, azok bántják őket, és félelmetesen kiszámíthatatlanok, ezért rettegni fognak attól, hogy egy másik emberhez közel kerüljenek. Egy felnőtt kapcsolat sikeres működéséhez viszont elengedhetetlen, hogy bizalmat szavazzak a másiknak, és sebezhetővé tegyem magam. Emiatt az alkoholista szülők gyerekei olyan emberekhez vonzódnak, aki saját belső konfliktusaik miatt érzelmileg elérhetetlenek.
Félelem az elhagyástól
Ha az ember a saját szülőjében nem bízhat meg, akkor kiben bízzon? Az alkoholista szülők gyerekeinek meggyőződésük, hogy ha valakit túl közel engednek magukhoz, az el fogja hagyni őket. Életükben a féltékenység, birtoklási vágy, gyanakvás, a bántástól való félelem gyakran ismétlődő motívumok.
Ha úgy találod, hogy valamelyik szülőd alkoholista volt, és a fenti felsorolásból sok minden ismerős, akkor fontos tudnod, hogy a szüleidet nem változtathatod meg, de a saját életedet igen. A saját lelki békéd már csak tőled függ. Ha ismerősek számodra a fenti jellemzők, és emiatt egyik szörnyű kapcsolatból sodródsz a másikba, nézd meg, hogyan segíthet neked a párkapcsolati coaching!
Kövess a facebookon is, ahol további érdekességeket olvashatsz a párkapcsolatokról!
