Az önértékelésünk alapvetően meghatározza a párválasztásunkat, akár tudunk róla, akár nem. Az alábbi felsorolásból világosan kitűnik, hogy a sikeres párválasztás nem elsősorban attól függ, hogy mennyire szép, okos vagy gazdag valaki, hanem attól, hogy mennyire vagyunk képesek magunkat eladni. Eladni pedig csak az képes magát, aki tudja magáról, hogy „értékes áru”.
Az alacsony önértékelés gátol abban, hogy szeressünk és elfogadjunk másokat.
Aki önmagát nem tudja elfogadni, az mást se képes elfogadni. Aki önmagában folyton hibát keres, az másban is meg fogja találni azokat a tulajdonságokat, amelyeket nem szeret. Aki folyton kritizálja önmagát, az másokat is kritikával fog illetni. Csak annyira vagyunk képesek szeretni másokat, amennyire magunkat szeretjük. Ha nem találunk egy „normális férfit/nőt”, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hányadán is állunk magunkkal.
Az alacsony önértékelés befolyásolja, hogy milyen társat választunk.
Akinek alacsony az önértékelése, azt gondolja, hogy sohasem kaphatja meg álmai társát, mert nem méltó rá. Egész életében álmodozik a Nagy Őről, de titokban azt hiszi, hogy ő nem érdemli meg azt a tökéletes félistent, akit elképzel maga mellé. Így aztán mindig alulválaszt. Magánál kevésbé szebb, okosabb, talpraesettebb társat. Lehetőleg olyat, akit támogatni kell, mert így megélheti azt, hogy a másiknak szüksége van rá. Ráadásul újra meg újra ugyanazt a típust fogja választani, és képtelen elhinni azt, hogy a saját súlycsoportjából is megérdemel valakit.
Az alacsony önértékelés arra késztet, hogy szexszel próbáljuk igazolni az értékességünket.
Sok lány/nő azt gondolja, hogy csak egy módon tud megfogni egy férfit: minél előbb ágyba bújik vele. Elég közkeletű a „három randi” szabály, vagyis hogy a harmadik alkalommal illik lefeküdni a partnerrel. Ha ezt hamarabb teszi egy nő, akkor megbízhatatlannak tűnhet a férfi számára, ha később, akkor magát kérető szűzlánynak fogják gondolni. Pedig a kutatások nem igazolják ezt a közkeletű tévhitet.
Egyfelől a férfi jobban megbecsüli, tiszteli azt a nőt, akiért megküzdött, és akinek a hűségében később megbízhat, másrészt a kapcsolatnak is érésre van szüksége, hogy az első szexuális találkozás szeretkezés legyen. További kutatásokat végeztek arra vonatkozóan is, hogyan alakul a párkapcsolati kommunikáció az első együttlét előtt és után.
Talán nem meglepő, hogy az első alkalomig mélyül a kapcsolat, a pár sokat beszélget, igyekeznek minél többet megtudni egymásról a felek, utána pedig – különösen a férfiakat nézve – a fejlődés megreked. Miután a férfi célba ért, már nem akar annyi mindent megtudni a másikról, nem érdeklődik a nő gondolatai, érzései iránt. Pedig egymás megismerésének önmagában is értéke van, és elengedhetetlen a kapcsolat elmélyüléséhez és az intimitás kialakulásához.
Az alacsony önértékelés hajlamosít a bántalmazás eltűrésére.
Nem csak az a bántalmazó kapcsolat, amiben megverik a nőt. Az is bántalmazásnak számít, ha megaláznak, kigúnyolnak, megvetnek. Aki nem sokra tartja magát, hajlamos arra, hogy minden konfliktusban magára vállalja a hibát, és eltűri, hogy ezért megalázzák.
Úgy tűnik tehát, hogy nem a feltétlenül a szép, okos és gazdag emberek találnak sikeresen társat, hanem azok, akik tisztában vannak a saját értékeikkel.
KATTINTS A LINKRE!
Ha a szeretnéd fejleszteni az önbecsülésedet, nézd meg az Elbűvölő önbecsülés videóit!
Ha személyes segítségre van szükséged az önbecsülésed fejlesztéséhez, gyere el coachingra!
