Az önbizalomhiány hatása a párválasztásra

Miért van az, hogy más, nálam sokkal rondább, butább, kiállhatatlanabb nő/pasi simán talál magának párt, én bezzeg itt kornyadozok egyedül? Mit tudnak ezek az emberek, amit én nem? Szerintem nincs ember, aki ne tette volna fel magának akár csak egyszer is ezt a kérdést.

 

A válasz pedig nem is olyan bonyolult, és bevallom, én is számtalanszor feltettem magamnak ezt a kérdést, amikor egyedül éltem, és nem értettem, miért nem találok egy jóravaló fiatalembert. Feldúlva mászkáltam az utcákon, és irigykedve néztem a párokat (különösen tavasszal), amint kézen fogva sétálnak, és felháborodva kérdezgettem magamtól: hogy lehet, hogy ennek a „gyengécske külső adottságokkal” rendelkező nőnek ilyen jó pasija van? Nem értettem, és igazságtalannak tartottam az egész világot.

Hosszú önismereti utat kellett bejárnom, mire válaszokat találtam, és egyáltalán nem volt fájdalommentes a történet, mert szembe kellett néznem a hibás gondolkodásmódommal, le kellett számolnom jó néhány berögzül viselkedési mintázatommal. Nos, a következőkre jutottam: ahhoz, hogy valaki párra találjon, a következő dolgok (is) szükségesek: önbecsülés, konfliktuskezelés és jó adag elszántság.

 

Önbecsülés

Sziklaszilárd belső önbecsülés. Az a fajta, amikor meg vagyok győződve róla, hogy én rendben vagyok, és mások is rendben vannak. Elég jó vagyok ahhoz, hogy más engem akarjon. Elég szép, okos, kedves, hűséges, és bízom benne, hogy a másik is elég szép, okos, kedves és hűséges. Ha a mondat bármelyik felében is kételkedem, megette a fene az egészet. Ha folyton azon agyalok, hogy nem vagyok elég sovány, elég vonzó, akkor ez a fajta görcsösség messziről sugározni fog rólam. Ha én magam nem hiszem el, hogy szerethető vagyok, akkor egy másik ember miért higgye el? Akkor csakugyan nem leszek vonzó.

A mondat másik felében is hinnem kell: minden hibája ellenére vonzónak kell találnom a másikat. Nagyon sokan ott követik el a hibát a párkeresésben, hogy nekik senki nem elég jó. Úgy érzik, hogy azok a férfiak/nők, akik vonzódnak hozzájuk, tök bénák, esetlenek, lúzerek. Úgy érzik, hogy ők csak a „szerencsétlen béna-Bélákat” vonzzák. Ez is az önbecsülésről szól. Én annyira lúzer vagyok, hogy csak a vesztesek vonzódnak hozzám. Akikbe én vagyok szerelmes, azok az igazi „győztesek”, azoknak meg én nem kellek.

Egyetlen megoldás van: fejleszteni kell az önbecsülést, mert amíg úgy érzem, hogy a vesztesek csapatában játszom, soha nem kaphatok meg egy igazi győztest. Amíg nem tartom magam igazi győztesnek, mindenhol csak lúzereket fogok látni.

 

Hogyan szerezzek önbecsülést?

Sajnos nem adják boltban. Ezen én is sokat keseregtem. Magamnak kellett apránként és szívósan megküzdeni érte. Másfél évnyi beszélgetés egy segítő szakemberrel, komoly önismereti munka, a saját erősségeim felismerése, a saját hibás gondolkodás- és viselkedésmintáim legyőzése volt az ára. Kemény meló volt, de megérte. Ha nem szívtad magadba az anyatejjel az önbecsülést, akkor bizony át kell írni a belső programodat, különben örökké a “lúzerek” között ragadsz, és csak sóvárogva nézheted a boldogan sétáló győzteseket.

Nézd meg, mennyi mindent tehetsz azért, hogy növeld az önbecsülésedet!

 

7 dolog, amit ne csinálj többet veszekedés közben
Találd meg gyorsan az Igazit a sikeres társkeresők 10 titkával!
Kategória
Hozzászólások

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük