Ha nem foglalkozunk az önbizalomhiányunkkal, nem kezdünk dolgozni rajta, szorongásban, szomorúságban, pesszimizmusban és haragban töltjük az életünket. Nézzünk meg közelebbről néhány következményét az önbizalomhiánynak!
Önsorsrontás
Ez tudattalan folyamat, de ha újra meg újra ugyanolyan fájdalmas helyzetekben találjuk magunkat, akkor gyanakodjunk, hogy önsorsrontók, önbüntetők vagyunk. Ilyenkor a számunkra fájdalmas gyerekkori sérüléseinket ismételjük, és tudattalanul olyan helyzetekbe megyünk bele, olyan szituációkat provokálunk, amelyektől korábban már szenvedtünk. Ugyanolyan agresszív, alkoholista férjet választunk, mint az apánk, olyan környezetben élünk, ahol nem becsülnek minket – akárcsak a gyerekkori családunkban. Ha valaki meg van győződve arról, hogy a ő rossz, és a szülei joggal tették vele azt, amit tettek, akkor ő ugyanazt teszi saját magával. Ha rossz vagyok, nem engedhetem meg magamnak, hogy boldog legyek, nem szabad örülnöm, és még véletlenül sem érhetek el sikert.
Egy életen keresztül másokat okolni
Akivel gyerekkorában rosszul bántak, sok igazságtalanságot követtek el vele szemben, rengeteg fájdalmat okoztak neki, gyakran elhiszi, hogy mindezért ő a felelős. Felnőttként viszont már megengedheti magának, hogy másokat okoljon, ezért a saját életéért nem vállal felelősséget. A jelenlegi pocsék helyzetéért a szülei és a tanárai a felelősek. Ők rontották el az életét. Ha közel merné engedni magához azt a gondolatot, hogy a gyerekkori sérelmekért nem ő felel, akkor képessé válna arra, hogy a jelenlegi helyzetéért viszont felvállalja a felelősséget.
Cinikussá, bántóvá, kritikussá válik
Szeret gúnyolódni, csipkelődni, és ha ügyes, ezt ráadásul a vicceskedés álarcával takarja be. „Jaj, ne vedd már magadra, csak vicceltem.” De előtte azért jó nagyot rúg beléd. Egy olcsó szellemeskedésért, a pillanatnyi sikerért eladja a lelkét, és baromira nem érdekli, hogy közben mennyire megbánt. Szerintem mindenki ismer olyan embereket, akik ha tehetik, belénk rúgnak, megbántanak, a legkisebb hibát és tévedést is észreveszik, és azonnal le is csapnak rá. Ez egy lehetséges válasz az őket ért sérelmekre. Csakhogy amikor bántották őt, leválasztotta magáról az érzéseket, mert úgy nem fájt annyira. Az empátiát is leválasztotta. Sajnos sem önmagával, sem másokkal nem empatikus.
Közönyösség, depresszió
Amikor valaki depressziós, akkor beleragadt a tehetetlenségbe. Ha el tudnám siratni a gyerekkori sérelmeimet, ha megengedném magamnak a gyász fájdalmát, ha el tudnám engedni azt a hamis illúziót, hogy nekem tökéletes gyerekkorom volt, hogy megérdemeltem, amit kaptam, akkor tovább tudnék lépni. Óriási szabadságot hoz, amikor valaki rájön arra, hogy nem érdemes mindenkinek megfelelni. Csak akkor lehet kilépni az önbizalomhiány mocsarából, ha el tudom engedni azt a vágyat, hogy muszáj, hogy engem mindenki szeressen. Nem fog összedőlni a világ, ha valaki nem kedvel. Sőt akkor sem, ha kifejezetten utálnak. Sőt, ha az önmagamért való kiállásom valakit feldühít, hát rajta, dühöngjön bátran! Amikor valaki ezt át meri élni, kigyógyul az önbizalomhiányból és a depresszióból.
Ha szeretnéd fejleszteni az önbizalmadat, és eljutni az Elbűvölő önbecsülésig, kattints a linkre! Elbűvölő önbecsülés mesterkurzus
