Amikor valaki randizni kezd egy olyan partnerrel, akinek az előző kapcsolatából gyereke született, gyakran fel sem méri, hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét. Sajnos a szerelem nem old meg mindent.
Amikor párkapcsolati problémánk támad, felmerül a kérdés: kihez forduljak? Annyiféle szakember foglalkozik manapság a lélek dolgaival, hogy időnként nem árt rendet tenni ebben a zűrzavarban.
Belegondoltatok már abba, hogy mit tanulnak a gimnazisták irodalom órán a szerelemről? Milyen képet kap egy mai tizenéves a házasságról? A négyéves gimnáziumi tananyagban nincs egyetlen olyan szerelemi történet sem, ami happy enddel végződne, vagy ami használható megoldást adna egy párkapcsolatban felmerülő kérdésekre. Nehéz helyzetek, hibás döntések, elfuserált, tönkrement életek. Az irodalomórákon ezzel találkoznak a gyerekek.
Amikor társat keresünk vagy éppen egy párkapcsolatban küszködünk a társunkkal, akkor a problémák gyökerét általában önmagunkban, a társunkban vagy éppen a körülményekben keressük. Arra nagyon ritkán gondolunk, hogy az édesanyánknak is lehet valami köze ahhoz, hogy a párkapcsolatunkban nem tudjuk megélni azt mély, szeretetteljes viszonyt, amire annyira vágyunk. És most nem arra gondolok, hogy anyám állandóan átjön, és zavarja a párommal való együttélésemet…
A szülők többsége a lelkét is kiteszi, hogy jól és lehetőleg nagyobb sérülések nélkül nevelje fel gyermekét. Ennek ellenére – többnyire öntudatukon kívül – mégis
Azokban a házasságokban, ahol gyereket nevelnek, a menjek vagy maradjak kérdés rendszerint igen komoly dilemmává válik. Az amúgy is nehéz döntést súlyosbítja a szülői felelősség kérdése: mennyi kárt okozok a gyerekemnek azzal, ha elválok? Nem lenne jobb inkább tűrni a házasságban, csakhogy a gyerek ne sérüljön?
Amikor azt látod, hogy a gyereked a szemedbe nézve, vigyorogva kiönti a szőnyegre a kakaót, miközben te megszállottan visítod, hogy „neee!”, akkor sanszos, hogy a fenti kérdést olvasva azonnal elkattintasz. A szülők életében vannak olyan pillanatok, amikor szeretnék a gyereküket kilőni a Holdra. Egy Laura Markham nevű pszichológus viszont azt állítja, hogy még ezek a helyzetek is megoldhatók nyugodtan, békésen.
Kinek a dolga a gyerek nevelése? A szülőké, akik hétköznap alig látják őket, vagy a tanároké, akik hetente két-három órát töltenek velük felső tagozatban, gimnáziumban, amúgy is túlterheltek és szinte minden fegyelmezési eszközt kivettek a kezükből? Ki és hogyan neveli manapság a gyerekeinket?
Van néhány dolog, amit jó lett volna, ha már a suliban megtanítanak nekem, mert akkor egy csomó zsákutcától, tévedéstől csalódástól megkímélhettek volna. De sajnos nem
Poroszos iskolarendszerünk azt várja a diákoktól, hogy tanuljanak minél többet, szerezzenek kiváló jegyeket, legyenek kitűnő tanulók. Mindenből. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy nem az
