Amikor szakítanak velünk, összedől számunkra a világ, ám valamiért tévesen úgy gondoljuk, hogy illene nyugodtnak maradnunk, élni tovább az életünket, és a lehető leggyorsabban túllépni az egészen. Csakhogy ez a legritkább esetben megy csettintésre, sőt, egy csomó olyan dolgot teszünk, ami akadályozza a felépülésünket.
Amikor meghalljuk, hogy valaki félrelépett, az első gondolatunk általában az, hogy biztos nem kapott meg valamit a házasságában. A magunk megnyugtatására is szolgál ez a fajta elmélet: ha elég jó házastársak vagyunk, ha mindent megadunk a párunknak, akkor biztosan nem lép félre. A dolog azonban sajnos nem ennyire egyszerű. Előfordul, hogy a boldog házasságban élők is félrelépnek.
Sokan élnek mérgező kapcsolatban a párjukkal, esetleg rokonaikkal, munkatársaikkal, főnökeikkel, és még csak fel sem tűnik nekik. Hogy miért? Gyakran azért, mert mérgező, diszfunkcionális családból jönnek, ahol az volt a természetes, hogy rosszul bántak velük, és el sem tudják képzelni, hogy lehet másként is élni: tiszteletben, egymás kölcsönös megbecsülésében. Elképzelhetetlen számukra, hogy van olyan kapcsolat, amelyben bátran önmaguk lehetnek.Te vajon felismered a mérgező kapcsolataidat?
Sokan azt gondolják, hogy a párkapcsolati zűrök leggyakoribb oka a megcsalás, a pénzkezelés körüli viták és a szexuális elhidegülés. Valójában ezek inkább csak következményei a sokkal mélyebben rejlő okoknak.
Biztosan van olyan ismerősöd, aki már hónapok, esetleg évek óta panaszkodik a partnerére, ám képtelen kilépni a fájdalmas párkapcsolatából. A barátok ilyenkor értetlenül állnak a jelenség előtt. Pedig komoly okai vannak, ha valaki képtelen a változtatásra.
Amikor párkapcsolati problémánk támad, felmerül a kérdés: kihez forduljak? Annyiféle szakember foglalkozik manapság a lélek dolgaival, hogy időnként nem árt rendet tenni ebben a zűrzavarban.
Randizni, társat találni gyerek nélkül sem könnyű, ám nehezített pályán mozog az, aki úgy keres társat, hogy mindeközben még egy-két-három csemetét nevel. A gyerek mellett randizók gyakran kételkednek abban, hogy kellenek-e ők valakinek a kicsikkel együtt. Hogyan fogadják majd a lurkók az új társat? Összeilleszthető-e két család, ha a páromnak is vannak gyerekei? Nehéz ezekre a kérdésekre általánosságban választ adni, van azonban néhány ökölszabály, ami megkönnyíti a dolgot.
Egy vita vagy komoly veszekedés hevében gyakran csúszik ki a szánkon: „Ha te ezt gondolod, akkor inkább szakítsunk! Ennek így nincs értelme!” Aztán csak állunk ott összetörve, mert ezt a döntést egyáltalán nem gondoltuk át, és legszívesebben visszaszívnánk a fenti mondatokat. Persze, gyakran vissza lehet csinálni, de ha komolyan fontolgatod a szakítást, akkor érdemes előbb végiggondolni az alábbi kérdéseket.
Beleszakad a szív, ha akkor szakítanak velünk, amikor még szerelmesek vagyunk. Képtelenek vagyunk enni, aludni, dolgozni, ám hajlamosak leszünk arra, hogy megalázó módon könyörögjünk, rimánkodjunk, sőt titokban leskelődjünk a másik után. Egyesek pedig a bosszúállástól sem riadnak vissza. Hogy elkerüljük ezeket a megalázó jelenségeket, érdemes tudatosan kezelni ezt az időszakot.
Amikor elöntenek minket az érzelmek, könnyen érezhetjük azt, hogy nem vagyunk normálisak. Az, hogy folyton csak a szerelmünkre gondolunk, hogy minden percünket csak vele töltenénk, vagy amikor szakítás után a kétségbeesett fájdalom, harag és depresszió felváltva tör ránk, elég okot ad arra, hogy felmerüljön bennünk: biztosan nem vagyok normális! Pedig tök normálisak vagyunk, csak az agyunk hullámvasutat játszik velünk.
Írj bátran a kapcsolat@mukodoparkapcsolat.hu e-mail címre, és két munkanapon belül igyekszünk választ adni minden felmerülő kérdésre!
Vagy munkanapokon 9-17:00-ig hívj ezen a számon: 30/622-6799
