Amikor magányosnak érezzük magunkat, nagy a kísértés arra, hogy fejest ugorjunk a szerelembe. Azt gondoljuk, készek vagyunk szeretni, pusztán azért, mert szeretni akarunk. Pedig vannak olyan életszakaszok és élethelyzetek, amikor egyáltalán nem vagyunk alkalmasak arra, hogy belevágjunk egy új kapcsolatba.
Számos olyan átmeneti időszak van az életünkben, amikor egyszerűen azzal teszünk jót magunknak és másoknak is, ha egyedül vagyunk.
-
Krízishelyzet
Ilyen helyzet lehet, amikor valamilyen hosszasan elhúzódó válsághelyzet van az életünkben. Egy beteg szülő, haláleset, ami után hosszan gyászolunk. Azt gondoljuk, hogy éppen egy ilyen helyzetben esne jól egy támogató párkapcsolat, mert félő, hogy enélkül összeomlunk. Sokan bele is kezdenek ilyenkor egy viszonyba, mert van valaki, akinek a vállán jól kisírhatják magukat, majd ez a kapcsolat egyre intimebbé válik, és párkapcsolat lesz belőle. Csakhogy amikor kijönnek ebből a nehéz időszakból, az élet visszatér a normális kerékvágásba, az, aki krízisben volt, feleszmél, és megkérdezi magától: mit keresek én ebben a kapcsolatban? Kiderül, hogy a másik csak mankónak kellett a nehéz időszakban. Ilyenkor duplán nehéz megmondani a másiknak, hogy „bocs, sajnálom, de nem veled akarok élni”.
2. Szinglinek lenni jó
Mielőtt megkövezne a sok magányos szingli, hadd mondjam el gyorsan: vannak, akik tökéletesen boldognak érzik magukat egyedül. Élvezik a szabadságot, hogy senki nem mondja meg nekik, hogyan, mivel és kivel töltsék az idejüket. Vannak olyanok is, akik nem szívesen köteleződnek el egy valaki mellett, és boldogan csajoznak, pasiznak, de a hosszú távú, elkötelezett párkapcsolatból nem kérnek. Rajtuk gyakran nagy a szülői, társadalmi nyomás. Mindenhonnan azt látják, hallják, hogy az elkötelezett párkapcsolat az egyetlen elfogadható módja az életnek, így aztán ők is megpróbálkoznak vele. Az eredmény pedig: kétségbeesett, elkeseredett társak, akik azt élik meg, hogy ők nem elég jók, őket nem lehet választani.
Azt javaslom tehát, mielőtt fejest ugranál a társkeresésbe, legalább egy kicsit gondolkodj el azon, hogy tényleg akarsz-e hosszú távon elköteleződni! Vagy jobb egyedül, csak magadnak sem mered bevallani?
3. Nincs időd egy párkapcsolatra
Társkeresés előtt érdemes azt is végiggondolni, hogy vajon van-e elegendő időd arra, hogy társat keressél, illetve később elegendő időd fordíts a párodra. És most ne gyere azzal, hogy „ha találok olyan nőt/férfit, aki miatt érdemes lesz visszavenni a tempbóból, akkor majd visszaveszek”. Sajnos ez nem szokott működni.
Az igazság az, hogy az internetes társkeresés legalább napi egy órát elvesz az életedből. Regisztrálsz, böngészel, levelet írsz, randit beszélsz meg, randizol. Ha utánaszámolsz, ez heti egy munkanap. Ha erre nincs időd, akkor nem is érdemes belefogni, mert elfelejtett levelek, félig leszervezett vagy elhalasztott randik maradnak majd utánad. És egy csomó önmagát megalázva érző nő/férfi, aki nem kapott választ a levelére, vagy épp fölöslegesen tette magát szabaddá aznap, mert te lemondtad a randit.
Az a furcsa helyzet, hogy minél sikeresebb vagy az életben, minél előrébb tartasz a karrieredben, minél mozgalmasabb a társasági életed, annál kevesebb hely marad egy párkapcsolatnak. Minél stabilabb a helyünk a világban, annál rugalmatlanabbak vagyunk, amikor arról van szó, hogy valakit be kellene engednünk az életünkbe. Mit vagy hajlandó feladni az életedből azért, hogy legyen egy párkapcsolatod?
4. Még gyászolod az előző kapcsolatodat
A következő nagy kérdés, hogy elérhetőek vagyunk-e érzelmileg. Ez leginkább azon múlik, hogy miként viszonyulunk az előző kapcsolatainkhoz. Ha még mindig az exünket gyászoljuk, vagy abban reménykedünk, hogy még összejövünk vele, akkor még nem vagyunk készek egy új ismeretségre. Sajnos nem igaz a „kutyaharapást szőrével” mondat. Becsapod a másikat, amikor csak félszívvel, félgőzzel kezdesz bele egy új kapcsolatba, miközben még azon töröd a fejedet, hogyan alakíthatnád másként a viszonyodat az egykori szerelmeddel. Magadnak is akkor teszel jót, ha engeded leülepedni a korábbi kapcsolatból fakadó érzéseket, és levonod a szükséges tanulságokat.
5. Érzelmileg elég érett vagy egy párkapcsolatra?
Ezt a kérdést szokták a legkevesebben feltenni maguknak. Kész vagy arra, hogy legyőzd a félelmeidet? A legtöbb társkereső fél attól, hogy rosszul dönt, retteg az elutasítástól, vagy attól, hogy neki kell majd elutasítani másokat. Félnek attól, hogy kiderül: senkinek nem kellenek, mert túl kövérek/vékonyak, túl félénkek vagy harsányak, mert van gyerekük, mert már egyszer elváltak. Készen állsz arra, hogy elutasításokat fogsz kapni? Készen állsz arra, hogy megmutasd a sebezhetőségedet, és ki mered mondani, hogy „igen, én szeretném folytatni ezt a kapcsolatot? Te mit gondolsz erről?”. Akiben a félelmek dominálnak, az az első kudarc után fel fogja adni a társkeresést, és elkönyveli, hogy ő bizony, nem kell senkinek. Pedig erről szó sincs! Arról szól a történet, hogy a félelmei eltakarják előle a lehetőségeket.
Ha nagyon erősek benned a félelmek, nézd meg, hogyan segíthetek feloldani őket!