Az önbizalomhiánytól szenvedő ember gyakran nem ismeri a jogait. Itt most nem arról beszélek, hogy járatlan a törvényben, hanem hogy nem ismeri azokat az alapvető jogokat, amelyek a kapcsolataiban megilletik. Így aztán nem is tud kiállni magáért.
Jogom van ahhoz, hogy másokkal egyenrangú, intelligens emberként kezeljenek.
Nem kell eltűrnöm, hogy mások a koruk, nemük beosztásuk miatt felettem állónak érezzék magukat, manipuláljanak, megalázzanak. Nem kell eltűrnöm ezt sem a szüleimtől, sem a főnökömtől.
Jogom van ahhoz, hogy a tetteimért, viselkedésemért ne kelljen magyarázkodnom, és ne kérjek bocsánatot.
Ha felnőtt és másokkal egyenrangú vagyok, akkor nem kell a viselkedésemet, döntéseimet megmagyaráznom másoknak, hogy aztán ők eldönthessék, hogy helyesen cselekedtem-e vagy sem. Természetesen nekik meg joguk van ahhoz, hogy kifejezzék a viselkedésemmel kapcsolatos véleményüket, de aztán magam dönthetem el, hogy jogosnak érzem-e a kritikájukat vagy sem. Senkinek nincs joga bűntudatot kelteni bennem.
Jogom van ahhoz, hogy kifejezzem az érzéseimet, a véleményemet vagy a meggyőződésemet – a megfelelő formában.
Nem kell szégyellnünk magunkat a véleményünk vagy hitbeli, politikai meggyőződésünk miatt.
Jogomban áll igent vagy nemet mondani.
Nem vagyok köteles igent mondani csak azért, mert mások ezt várják el tőlem. Viszont mérlegelnem kell, hogy a döntésem milyen eredményt hoz rövid és hosszú távon, és szabadon dönthetek. De senkinek nincs joga ahhoz, hogy manipuláljon vagy erőszakoskodjon velem azért, hogy igent mondjak.
Jogom van ahhoz, hogy megváltoztassam a véleményemet.
Csak az ökör következetes. Az ember folyamatosan változik, és az, amiben tíz éve hittem, ma már lehet, hogy ostobaságnak tűnik. Teljesen normális, ha megváltoztatjuk a véleményünket vagy a döntéseinket.
Jogom van hibázni, és felelősséget vállalni a hibáimért.
Nem vagyok félisten, gyakran rontok el dolgokat. Hibázni normális és emberi dolog, emiatt nem kell se hibásnak, se bűnösnek, se butának éreznem magamat. Ha beismerem a hibámat, ezzel gyakran elejét vehetem a konfliktusoknak.
Jogom van azt mondani, hogy nem tudom.
Nem kell elhitetnem másokkal, hogy minden kérdésükre tudom a választ, mert így csak nevetséges helyzetbe hozom magamat.
Jogom van ahhoz, hogy egyesek ne tartsanak szimpatikusnak.
Bizonyos helyzetekben, kapcsolatokban elkerülhetetlen, hogy szembekerüljek másokkal. A véleményükkel, érdekeikkel, szándékaikkal. Ezekben az esetekben nem fog szimpatikusnak tartani a másik, és ettől még nem dől össze a világ. Nem szabad hagyni, hogy a magunkról alkotott képünk azon alapuljon, hogy mit gondolnak rólunk mások.
Ha elakadtál valahol, nézd meg, hogyan segít neked a coaching!
Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb érdekesség vár párkapcsolati témában!
