Felelős vagy az életedért

Felelős vagy az életedért, akár tetszik, akár nem. Akár vállalod a felelősséget, akár nem, akkor is a tiéd. Azért tartasz ott az életedben, ahol most vagy, mert te alakítottad így. Lehetsz rá büszke, mert sikereket értél el, de mondhatod azt is, hogy azért vagy ilyen pocsék helyzetben, mert sose volt szerencséd, rosszul indultál, rettenetes volt a gyerekkorod.

 

Sokan mondják nekem azt a beszélgetéseink során, hogy azért tartanak most ott az életükben, mert a szüleik nem szerették őket eléggé, nem adták meg nekik azt, amire szükségük lett volna. Azért nincs társuk, mert apjuk nem mondta elégszer azt, hogy szépek, okosak, kedvesek.

 

Valóban, vannak, akik hátránnyal indulnak. Olyan ez, mint fél lábbal indulni egy futóversenyen. De higgyétek el, még innen is lehet szép helyezést elérni. Lehet, hogy nem fogod megnyerni a versenyt, de rajtad múlik, hogy tisztességgel végigküzdöd-e. Rajtad múlik, hogy elkövetsz-e mindent, hogy felnőttként behozd azokat a hátrányokat, amelyek akadályoznak. És ha egy kicsit megkapargatjuk a felszínt, kiderül, hogy mindenki hordoz sebeket, amelyek akadályozzák az előrejutásban. Amikor tehát úgy érzed, hogy jelentős hátránnyal indulsz, akkor érdemes azért egy kicsit szétnézni, és hamarosan kiderül, hogy nem is akkora a lemaradásod, mint gondolod. A „legjobb, legboldogabb családokban” is lehet komoly sérüléseket szerezni.

Szóval ne hitesd el magaddal ezt a dumát, hogy nem rajtad múlik! Húszéves korod felett már igenis sokat tudsz tenni azért, hogy azt az életet éld, amit szeretnél. Felnőttként már minden eszközöd megvan ahhoz, hogy felelősséget vállalhass az életedért.

 

Akadályok a felelősségvállalás útjában

1. Másokat okolsz

Lehet, hogy már nem a szüleidet, de mondjuk a párodat, a főnöködet, a szomszédodat. Akárkit, bárkit, csak hogy elhárítsd magadtól a felelősségvállalást. Amikor azt mondod, hogy azért vagy boldogtalan, mert a párod ilyen meg olyan, akkor kiengeded a kontrollt a kezedből, és teljes egészében átadod a párodnak. Az ő feladata téged boldoggá tenni, de mivel egy …. (tetszőleges szóval kiegészítendő) fajankó, ezért elcseszi az életedet. Aha. Ha hagyod, és átadod neki az irányítást. Abban a pillanatban, amikor visszaveszed a kormányt a saját életed felett, amikor vállalod a részedet az elrontott szituációban, el tudsz kezdeni kimászni a gödörből. Addig, amíg másoknak szidod őt, csak ásod magadat lejjebb és lejjebb a gödörbe. Hagyd abba az ujjal mutogatást, és inkább a megoldás kitalálásába fektesd az energiáidat!

 

 

2. Kifogásokat keresel

Szinte már hallom is, ahogy mondod: „Én olyan nehéz helyzetben vagyok, hogy abból egyáltalán nincs kiút. Mi lesz a gyerekeimmel, ha elválok? Senkinek se fogok kelleni két gyerekkel. Éhen fogunk halni, ha felmondok a gyűlölt munkahelyemen. Nem találok majd munkát. Á, inkább maradok a megszokott pocsék helyzetben. Lehet, hogy nem vagyok boldog, de ez legalább egy biztonságos helyzet.” Igen, tényleg biztonságos, de közben elmegy az életed úgy, hogy elfelejtesz nevetni. Felnőnek a gyerekeid úgy, hogy nem voltál velük, mert a munkahelyed, a főnököd nem engedte. És azt hiszed, hogy ennyi az élet, neked ennyi járt belőle. Irigykedve nézel másokat, akik boldogok, és azt mondod, hogy könnyű nekik, mert szerencséjük volt, jókor voltak jó helyen, és nem onnan jöttek, ahonnan te. Tényleg ezt hiszed? Egyszer beszélgess el egy ilyen emberrel! Ki fog derülni, hogy ezer bajon, bánaton át küzdötte fel magát oda, ahol most van. Csak ő nem a kifogásokat, hanem a megoldást kereste egy nehéz helyzetben.

 

3. Panaszkodsz

Fűnek-fának. Bárkinek, aki hajlandó meghallgatni. Csak úgy dől belőled, hogy ki mikor és hogyan szúrt ki veled. És minél többször mondod, annál inkább el is hiszed, hogy az életed egy nagy rakás …. És minél inkább elhiszed, annál kevésbé vagy hajlandó felelősséget vállalni azért, hogy van közöd ahhoz, ahol most tartasz. Annál kevésbé vagy hajlandó beismerni, hogy a múltban hozott döntéseid juttattak oda, ahol most tartasz.

4. Elhiszed, hogy áldozat vagy

Ez egyenesen következik a fentiekből. Az áldozat mentalitás tökéletes ellentéte a boldog emberek hozzáállásának. Aki áldozatnak érzi magát, azt hiszi, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek vele, neki egyáltalán semmi befolyása nincs arra, hogyan alakul az élete. Hidd el, bármi rossz történik is veled, abból lehet jót kihozni. Csak felelősségvállalás és döntés kérdése. Bármilyen rossz helyzetben is vagy, létezik kiút belőle. Gyakran több is. De amíg áldozatnak hiszed magad, addig egyetlen utat sem fogsz találni.

Azt gondolom, két választásunk van: folytatjuk az életünket úgy, ahogy eddig folyt, panaszkodunk, vádolunk, mártírkodunk, vagy vállaljuk a felelősséget azért, hogy az eddigi döntéseinknek, viselkedésünknek az a következménye, hogy ott tartunk, ahol tartunk, és elkezdjük megkeresni a kiutat, majd következetesen, napról napra, minden nehézség ellenére kitartóan dolgozunk azért, hogy azt az életet élhessük, amit megálmodtunk magunknak. A döntés a tiéd. Én inkább az utóbbit javasolnám.

Ha úgy érzed, egyedül nem boldogulsz, gyere el egy coaching ülésre, és együtt megkeressük a kiutat!

Kövess a facebookon is!

7 dolog, amit ne csinálj többet veszekedés közben
Találd meg gyorsan az Igazit a sikeres társkeresők 10 titkával!
Kategória
Hozzászólások

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük