Vannak helyzetek, amikor a másik az idegeinkre megy, ám mégsem vagyunk képesek ezt a tudtára adni, mert attól félünk, hogy megsértjük. Különösen nehéz ezt megtenni akkor, ha olyan emberrel kerülünk szembe, aki valamilyen szempontból felettünk áll, vagy éppen érzelmileg függünk tőle.
Mire is vágyott Zsuzsa? Arra, hogy képes legyen a sarkára állni, és megmondani az anyósának, hogy nincs szüksége a kéretlen tanácsokra. Ugyanakkor szerette volna fenntartani vele a jó viszonyt. Az első néhány találkozásunk során úgy érezte, hogy ez a két dolog kizárja egymást.
Attól félt, hogy ha elutasítja az anyósa segítségét, akkor az megsértődik. Zsuzsa tartott attól is, hogy nem lesz képes kontrollálni a haragját, és az anyósára önti az elmúlt hónapok minden dühét és fájdalmát, és olyan csúnyán összevesznek, hogy kénytelenek lesznek elköltözni.
Beszélgetéseink során azonban belátta, hogy létezik egy olyan viselkedésforma (asszertív), amelynek segítségével képes kifejezni az igényeit úgy, hogy nem tűnik agresszívnek, követelőzőnek.
Az asszertív viselkedés jellemzői
- Ki merünk állni az érdekeinkért, és nyugodtan, higgadtan képesek vagyunk elmondani, hogy mi zavar minket a másik viselkedésében.
- Nem várjuk ki a helyzet elmérgesedését, hanem amint észleljük a problémát, nyomban szóvá is tesszük. Ezzel elejét vesszük a sértődéseknek.
- A konfliktust azzal tisztázzuk, akivel keletkezett. Nem a barátnőnkkel és nem az anyukánkkal beszéljünk meg a másokkal kapcsolatos sérelmeinket.
- Az asszertív viselkedés nem jelenti azt, hogy mindig elérjük, amit akarunk. Inkább törekszünk rá, megpróbáljuk elmondani a minket zavaró dolgokat, és igyekszünk egyeztetni az érdekeinket, hogy eljussunk egy mindkettőnk számára megfelelő megoldáshoz.
Jó hír, hogy ez a fajta asszertív viselkedés megtanulható. A nyusziból igenis lehet oroszlánt nevelni.
Zsuzsának erőt, bátorságot kellett gyűjtenie, hogy az anyósa elé álljon, és elmondja neki, mennyire zavarja, hogy folyton kioktatja őt. A találkozásaink során együtt összeszedtük, hogyan is érzi magát a fiatal anyuka, majd megkerestük azokat a mondatokat, amelyekről úgy gondoltuk, hogy nem bántóak az anyós számára, és megfogalmaztuk Zsuzsa kérését is.
A beszélgetésük meglepően jól sikerült. Az anyós teljesen magába zuhant, mert nem is gondolta, hogy Zsuzsának ekkora gondot okoznak az ő merőben jószándékú tanácsai. Ő csak segíteni akart. Mivel Zsuzsa elsősorban a saját érzéseiről beszélt, az anyós nem érezte magát megbántva, inkább csak meglepődött. Megegyeztek abban, hogy ha Zsuzsa legközelebb is rosszul érzi magát a tanácsaitól, azonnal szól, hiszen az anyósnak nem az volt a célja, hogy a menye pocsékul érezze magát a házában.
Persze nem mindenkit ilyen könnyű meggyőzni arról, hogy hagyjon fel a minket zavaró viselkedéssel, de legalább részeredményeket el tudunk érni. Sokszor már az is komoly megkönnyebbülés.
KATTINTS A LINKRE!
Ha szeretnél több információt megtudni az asszertivitásról, nézd meg a Kapcsolatépítő viták művészete videóit!
Ha szeretnéd megtalálni az egyéni megoldásodat, gyere el családi mediációra!
