A legtöbb szülő álma, hogy magabiztos gyereket neveljen. Pedig ez nehéz kérdés, mert többségünket szigorral, vasfegyelemmel vagy éppen korlátok állítása nélkül neveltek, így magunk is küzdünk az önértékelés problémájával. Az első lépés tehát mindenképpen az, hogy kezdd magadon!
Építsd fel a magad önértékelését!
Enélkül nem megy! A gyerek ugyanis mintakövető lény, azt tanulja meg, amit tőlünk lát. Nehéz magabiztos gyereket nevelni úgy, ha mi sem vagyunk azok. Sajnos az alacsony önértékelésű emberek nagyobb eséllyel hoznak létre problémás családot, mert ha magukat nem szeretik, képtelenek lesznek szeretni, értékelni a körülöttük élő embereket. Beleértve ebbe a saját gyerekeiket is. Gyakran kritizálnak másokat, mert önmagukhoz is kritikusan viszonyulnak. Felváltva viselkednek hol szolgaian, hol zsarnoki módon. Ez sem kedvez a gyereknevelésnek.
Amikor viszont valaki szereti magát, törődik magával, nem fog olyat tenni, amivel sérti, lealacsonyítja vagy megalázza a másikat. A gyerekével is tisztelettel fog bánni. Minél jobban értékeli önmagát, annál kevésbé fog követelni dolgokat másoktól. Például a gyerekétől sem fogja elvárni, hogy beteljesítse a saját megvalósítatlan álmait.
Ne oldd meg helyette a problémáit!
Gyakori, hogy amikor két testvér összekap a kisautón, a szülő máris ugrik, szétválasztja a gyerekeket, és igazságot tesz a maga módján. Ettől aztán a gyerek nem fogja megtanulni, hogyan kell konfliktust megoldani. Mit tegyünk?
Segítsünk a gyerekeknek megfogalmazni a problémát! Mondják el mindketten, hogy mi a vita tárgya. Kérdésekkel segítsük őket abban, hogy meg tudják fogalmazni az érzéseiket. Majd késztessük őket arra, hogy minél több megoldási javaslatot dolgozzanak ki! Segítsük őket abban, hogy olyan kompromisszumot dolgozzanak ki, amelyben mindketten győztesek lehetnek. Bátorítsuk őket arra, hogy gondolkodjanak el azon, hogy az egyes megoldási módozatoknak milyen következményei lesznek. A cél nem az, hogy a gyerekek a legtökéletesebb megoldást találják meg, hanem hogy megtanuljanak gondolkodni a megoldáson, és ne zsigerből üssék egymást. Jó lenne, ha megtanulnák azt is, hogy felmérjék, egyes cselekedeteiknek mi lehet a következménye.
Hogy mindez nehéz, macerás, és állati nagy önfegyelmet, figyelmet igényel a szülőtől? Valóban. De mondta valaki, hogy gyereket nevelni könnyű?
Tiszteld az érzéseit!
Egy példa. Ha a gyerek hisztit rendez a boltban, mert nem veszed meg neki a huszonötödik Angry Birdsöt, akkor ráripakodhatsz, hogy azonnal hagyja abba az üvöltést, kilátásba helyezhetsz komoly büntetést, sőt még egy pofont is lekeverhetsz neki. Nos, ebben az esetben épp olyan hisztérikusan viselkedtél, mint a gyerek, és egyáltalán nem vetted komolyan a csalódottságát, szomorúságát vagy éppen dühét.
Ha ezeket az érzéseket komolyan akarod venni, és a randa plüssfigurát sem akarod megvenni, akkor teheted a következőket is. Például higgadtan, kedvesen a következőket mondod neki: „Látom, hogy ez neked nagyon fontos, és csalódott vagy, de ezt most nem vehetjük meg. Otthon megbeszéljük a dolgot, és eldöntjük, hogy mi legyen.”
Ha így teszünk, a gyerek nagyobb eséllyel hagyja abba a hisztit, mert komolyan vettük az érzéseit, sőt nevesítettük is, sőt esélyt kap arra, hogy otthon beszéljünk róla. És igen, ez a fajta megoldás tőlünk is nagyobb lelki erőfeszítést és nagyobb tudatosságot igényel, mint leordítani a kölyköt. Tehát megint ott vagyunk, ahonnan elindultunk: kezdd magadon! Fejleszd a saját érzelmi tudatosságodat, hogy felismerd a saját érzéseidet, és empatikusabb lehess másokkal!
Ha szeretnél a saját önbecsüléseden dolgozni, gyere el coachingra!