Nem ötleteket akarok adni arra, hogyan nyírd ki a párkapcsolatodat, hanem a figyelmedet felhívni arra, hogy mi az, amivel tönkreteszed, de esetleg észre se veszed.
Kritizálj másokat!
Az még rendben van, hogy néha hibáztatod magadat, de ha ezt más teszi, akkor összedől a világ. Akkor sündisznóállásba vonulsz, igazolni kezded a viselkedésedet, magyarázkodásba fogsz, másokat okolsz, és elrohansz, de előbb még bevágod magad után az ajtót.
Leggyorsabban úgy tudunk másokat megbántani, és tönkretenni a kapcsolatainkat, ha kritizálunk. A kritizálás lebénít, idegesít és provokál.
Ráadásul a legtöbb ember nem tartja felelősnek magát a tetteiért.
Ha már muszáj kritizálni, akkor először dicsérj! „Kisfiam, örülök, hogy rendben van a ruhád, a hajadat is megfésülted, most már csak a cipődet kellene rendbe hozni!” Ez így szebb, nem? (De mutassatok nekem egy anyukát, aki ezt reggel hétkor így adja elő!) Persze, az alapelv ettől még igaz, csak melós a végrehajtás.
Sértődj meg, és napokig (hónapokig) ne állj szóba a másikkal!
Csak a kiegyensúlyozatlan emberek idegesítik fel magukat mások rosszindulatú megjegyzései miatt. Például ha valaki azt mondja neked: „Mindenki tudja, hogy csak a pénze miatt mentél hozzá.”, akkor mosolyogj, és értsél egyet vele. Bármi is a célja az illetőnek ezzel a mondattal, meg fog lepődni a reakciódon, mert nem azt kapja, amire számít. Nem kell elmagyaráznod neki a belső indítékaidat, és megsértődni is felesleges. Csak engedd el a füled mellett a rosszindulatú megjegyzéseket! A szelektív hallás égi adomány.
Hibáztass másokat!
Ha meglátogatlak, és az első egy órában arról beszélsz, hogy miért nem hívlak fel gyakrabban, és miért nem találkozunk sűrűbben, biztos lehetsz benne, hogy a következő hónapokban feléd se fogok nézni. Mert abban a reményben találkozunk másokkal, hogy kellemesen töltjük majd az időt, és jól érezzük magunkat. Figyeld meg, hogyan beszél egy bukás szélén álló gyerek, egy válófélben lévő pár. A következő mondatokat fogod hallani:
- Nem az én hibám. Te tehetsz róla.
- A tanár az oka.
- Nem tehetek róla.
- Mindenről a kormány tehet.
- Velem senki sem törődik.
- A szüleim rontották el.
A lényeg: nem miattam van az egész, és nem is az én felelősségem, hogy helyrehozzam. Amíg másokat hibáztatunk, a probléma nem oldódik meg, mi pedig frusztráltak és boldogtalanok maradunk. És ezt nem akarjuk, ugye?
KATTINTS A LINKRE!
Ha párkapcsolati problémád van, és szeretnéd megoldani, nézd meg a Kapcsolat szerviz videóit!
Ha egyéni segítségre van szükséged, akkor gyere/gyertek el egy párkapcsolati coachingra!
