Ahol emberek élnek együtt, ott a konfliktus elkerülhetetlen. Hogy a vitáik mégse fajuljanak el, íme egy gyorstalpaló: hogyan veszekedjünk helyesen.
1. A tettekre koncentrálj, ne a személyre!
1. A tettekre koncentrálj, ne a személyre!Ha úgy kezded a vitát, hogy „Mert te ilyen meg olyan vagy.”, garantáltan el fog durvulni a helyzet, mert az „ilyen meg olyan” fél megtámadva érzi magát, és védekezni kezd. Próbáljunk a történtekre koncentrálni, és azt is ítéletmentesen megfogalmazni. Ha bántóan beszéltek velünk, akkor mondhatjuk ezt: „Amikor azt mondtad nekem, hogy „szó szerinti idézet”, akkor nagyon dühös lettem.” Helytelen a következő forma:”Amikor ilyen bunkó módon beszélsz velem.” Ez már értékítéletet tartalmaz, és védekezésre készteti a másikat.
2. Kerüld az általánosítást és a múlt felemlegetését!
Ha elragadtatjuk magunkat, hajlamosak vagyunk az elmúlt húsz év sérelmeit a másik fejéhez vágni, ez pedig parttalan vitához vezet. Törekedjünk arra, hogy a témánál és a jelen helyzetnél maradjunk, és a lehető legpontosabban fogalmazzuk meg, mi zavar bennünket. Nem vezetnek semmire azok a mondatok, amelyekben a „mindig”, „soha”, „mert te” szavak szerepelnek.
3. Tisztelettel!
3. Tisztelettel!A tisztelet hihetetlenül fontos. Ha átlépjük ezt a határt, egészen biztos, hogy eldurvul a vita, és komoly veszekedéssé válik, amiből már lehetetlen sérülés nélkül kijönni. Ha nem tartjuk kordában az indulatainkat, akkor idővel egyre durvább és durvább dolgokat fogunk a másik fejéhez vágni. Ha velünk beszélnek tiszteletlenül, jogunk van faképnél hagyni a másikat, mert nem kell eltűrnünk, hogy bántóan beszéljenek velünk. Mindenképpen jelezzük azonban, hogy nem tűrjük a bántást, de ha a másik lehiggad, akkor hajlandóak vagyunk folytatni a beszélgetést.
4. Hallgasd meg a másikat!
Ez igen nagy önfegyelmet igényel, mert általában az első mondatok után már a saját mondandónkat fogalmazzuk, és csak fél füllel hallgatjuk a másikat. Ha viszont tényleg odafigyelünk, és a saját szavainkkal visszamondjuk, hogy mit hallottunk, megkérdezzük, hogy jól értettük-e a másikat, az le fog nyugodni, mert megérti, hogy figyelünk rá. Ha már nyugodt a másik, akkor elmondhatjuk, mi hogy látjuk a dolgokat. Talán ez a legnehezebb része egy jó veszekedésnek, mert nem nagyon tudunk/szeretünk figyelni a másikra.
5. A vitánk csak kettőnkre tartozik
Különösen igaz ez a párkapcsolati és a munkahelyi konfliktusokra. Állj ellen annak a kísértésnek, hogy fűnek-fának panaszkodsz a másikra! Ez nem fogja előrevinni a konfliktuskezelést, ráadásul előbb-utóbb úgyis visszajut a másik fülébe, ami tovább mélyíti a problémát. A konfliktust azzal a személlyel kell megoldanunk, akivel bajunk van. Ha egy harmadik személyt is bevonsz, semmi jóra nem számíthatsz. A problémád nem oldódik meg, csak elmélyül.
További segítséget itt találsz.
