Mint mindenki, én is azt hittem, hogy egy probléma megoldásának az a módja, hogy megkeresem rá a helyes választ. A baj csak az, hogy amikor az ember lánya problémával szembesül, akkor zsigerből a következő kérdések jutnak eszébe: Mi a baj ezzel az emberrel? (Miért ilyen idióta a másik?) vagy Hogy lehetek ilyen béna?
Talán sejted, kedves Olvasó, hogy ezek a kérdések nem jó irányba viszik a megoldáskeresésünket. Emlékszem, tizen-huszonéves koromban órákat töltöttünk a lányokkal, és azon gondolkodtunk, miért viselkedik így a pasi, mit gondolt valójában, amikor ezt vagy azt mondta. Megpróbáltunk belelátni a másik agyába. Jelzem, totálisan sikertelenül. Így utólag már látom, hogy nem ezek voltak a helyes kérdések. És mivel rosszak voltak a kérdések, nem születtek jó válaszok sem.
A napokban azonban olvastam egy könyvet, ami rávilágított arra, hogy a megoldás igazi kulcsa az, ha először a jó kérdést keresem meg, és csak utána kutatok válaszok után.
Az Ítélkező Ösvényen
Marilee Adams: Kérdezz másként, élj másként című könyve a kérdező gondolkodás erejét mutatja be. Az ötlet tulajdonképpen nem új, már Jézus is felhívta a figyelmet arra, hogy az ítélkezés nem jó dolog. A kötet szerzője arra világít rá, hogy amikor egy problémával találkozunk, az első, zsigeri kérdéseink ítélkezőek: Miért ilyen hülye ez az ember? Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Ezek a kérdések nem visznek közelebb a megoldáshoz, sőt inkább eltávolítanak attól és a másik embertől is. Az ítélkező gondolkodás következménye, hogy egy problémás helyzetben nem kérdezünk, hanem kinyilatkoztatunk, ami szörnyen bosszantó, ha velünk csinálják. Ha mi csináljuk, akkor észre sem vesszük… Az ítélkező énünk mindig elítél valakit vagy valamit: vagy önmagunk vagy mások felett mondunk rosszalló ítéletet. Sajnos az ítélkező hozzáállásért nagy árat fizetünk: ha folyamatosan lekicsinyelljük magunkat vagy másokat, garantáltan nehézségeink lesznek a kapcsolatainkban.
Tanuló Ösvény
A szerző ezért azt javasolja, hogy problémás helyzetben képzeljük el magunkat úgy, mintha útelágazáshoz értünk volna. Két választásunk van: vagy elindulunk az Ítélkezés Ösvényén, vagy ún. váltó kérdésekkel átsegítjük magunkat a Tanuló Ösvényre. Például megkérdezhetjük magunktól: Most ítélkezem? Ezen az úton szeretnék tovább haladni? Ha sikerült szemléletet váltani, akkor elkezdhetünk haladni a Tanuló Ösvényen, és új kérdéseket tehetünk fel a helyzettel kapcsolatban. Például: Hogyan nézhetném más szemszögből ezt az embert? Mire van szüksége ennek az embernek? Mire van szükségem ebben a helyzetben? Mit akarok ebben a helyzetben? Mi az én felelősségem?
A jó hír az, hogy mindnyájan fel szoktuk tenni mindkét ösvény kérdéseit, de csak rajtunk múlik, hogy mikor milyen kérdéseket választunk.
Mindannyian gyógyuló Ítélkezők vagyunk
A könyv szerzője hál’istennek nem ítél el senkit: azt állítja, hogy mindannyian gyógyuló ítélkezők vagyunk, és nem elítélendő, ha egy problémás helyzetben zsigerből ítélkező kérdések, gondolatok jutnak eszünkbe. Azt javasolja, hogy fogadjuk el az Ítélkező Énünket, de törekedjünk arra, hogy minél gyakrabban és minél tudatosabban térjünk át a Tanuló Ösvényre.
A kérdező gondolkodást a szerző nem csak magánéleti problémák, hanem munkahelyi konfliktusok megoldására is ajánlja. Egy olyan szervezetben, amelyet fokozottan ítélkező emberek vezetnek, magasabb a stressz szintje, gyakoribbak a konfliktusok, és több a problémás ember. Az ilyen szervezet nem tud hatékonyan működni, az ítélkező vezető soha nem lesz sikeres. A kérdező gondolkodás remekül működik a magánéletben is. Tanuló szemmel képesek vagyunk arra összpontosítani, amit nagyra értékelünk a másikban, és ami működik a kapcsolatunkban.
A kötet végén a szerző javasol 12 kérdést, amely hozzásegít minket egy problémás helyzet megoldásához.
Mit akarok?
Milyen választási lehetőségeim vannak?
Milyen feltételezésekkel élek?
Mi az én felelősségem?
Mit tanulhatok ettől a személytől vagy ebből a szituációból?
Milyen konkrét lépések lennének a legésszerűbbek?
Hogyan érhetem el, hogy az adott helyzetben mindenki nyerjen?
Érdemes ezeket a kérdéseket kiplakátolni a lakásunkban, mert ha elég gyakran látjuk, és elég sűrűn tesszük fel őket, akkor természetes részévé válnak a gondolkodásunknak, és hozzásegítenek minket egy elégedettebb és sikeresebb élethez.
Ha szeretnél segítséget kapni a változáshoz, gyere, és beszélgessünk a gondjaidról!
