Az emberek többsége szexuálisan nyitott, keresi a változatosságot, ám a lelke mélyén biztonságra, hűségre, meghittségre vágyik. Csakhogy a kettő kizárja egymást.
A XX. század szexuális forradalma óta már a nők is bátran félreléphetnek, egyre kevesebb negatív megítéléssel kell szembenézniük. Legalábbis Európában. Egyre nő a válások és a nyitott kapcsolatok száma, és egyre többen szenvednek ettől az állapottól.
Miért nem divat manapság a hűséges, monogám házasság?
Mire vágyunk igazán?
Az emberek többsége egyszerre vágyik izgalmas, szenvedélyes szexre, kalandra, flörtre, új tapasztalatokra, és közben pedig vágyódik a valódi meghittségre, a kizárólagosságra is. Csakhogy a kettő egyszerre nem megy. Ha pedig döntünk valamelyik mellett: hűség vagy nyitott kapcsolat, akkor azt valahogy meg is kell magyaráznunk magunknak. Ha a nyitott kapcsolat, a hűtlenkedés mellett döntünk, akkor el kell hitetnünk magunkkal, hogy a hűség, a házasság már idejétmúlt dolgok, ráadásul ez az állapot számunkra elérhetetlen is.
Hány meg hány nő megy bele úgy nyitott kapcsolatba, vagy nős férfivel való viszonyba, hogy tudja: a férfi másik nővel is ágyba bújik. Lehet, hogy eleinte úgy gondolja, hogy ő ezt bírni fogja, de aztán menet közben kiderül, hogy kutyául szenved, ha arra gondol, hogy a szeretett férfi éppen most valaki mást szeret. Ez a helyzet sajnos pszichoszomatikus megbetegedésekhez, depresszióhoz, szorongáshoz vagy pánikbetegséghez vezet.
Azok a nők, akik mégis benne maradnak ebben a helyzetben, azt gondolják, hogy manapság már elérhetetlen a hűség, és inkább benne maradnak ebben a csapdahelyzetben, mintsem hogy vállalják a magány, az egyedüllét átmeneti fájdalmát, amíg találnak valakit, aki valóban hűséges hozzájuk.
Lemaradok valamiről
A nyitott kapcsolatok lelkes hirdetői valójában inkább a férfiak. A legfontosabb evolúciós motivációjukat jól ismerjük: szórni a magot, minél több utódot létrehozni. Manapság azonban új okok is megjelentek, aminek angolszász körökben nevet is adtak: FOMO (Fear Of Missing Out) vagyis félelem a lemaradásról. Ezeknek a férfiaknak komoly elképzelésük van arról, hogy mi az, amit meg kellene élniük. Ezért aztán igyekeznek a lehető legtöbb emberrel megismerkedni, minél több nőt kipróbálni, nehogy kimaradjanak valamiből, nehogy lecsússzanak az Igaziról. Ebben a helyzetben az a csapda, hogy bárkit is választanak, mindig adódnak újabb alternatívák. Ezzel a hozzáállással képtelenség elköteleződni, mert azzal lecsúszik az illető az összes többi lehetőségről.
Most vagy fiatal!
A harmadik ok, ami sokakat hűtlensége kényszerít, a következő gondolat: „Most vagy fiatal, használj ki minden lehetőséget!””Csak egyszer élsz, miért mondanál le a szerelemről, a szenvedélyről?” Vagyis engedelmeskedj az aktuális ösztönkésztetéseidnek! Csakhogy naponta százával érnek minket különféle ösztönkésztetések, mégsem vágjuk fejbe azt, aki a lábunkra lép a metrón, vagy nem lopjuk el a gazdag szomszéd autóját. (Jó esetben.) És nem csak azért, mert a törvény ezt bünteti, hanem azért sem, mert nem fér bele a magunkról kialakított képbe.
Érték-e még a hűség?
Azt gondolom, hogy különösen most lett érték igazán, hogy a kutya sem kényszerítik ránk. Ha manapság valakinek azt mondom, hogy hűséges leszek hozzád, az a döntésem belülről fog fakadni, nem egy külső társadalmi elvárás kényszeríti rám.
Azt gondolom, hogy aki következetesen azt képviseli, hogy ő hűséges, monogám kapcsolatban – urambocsá’ házasságban! – kíván élni, emellett érdemes kitartania, és kivárnia, amíg megtalálja a tűt a szénakazalban. Merthogy manapság nem a hűségpártiak vannak többségben.
Ebben a témában hasonló cikket itt találsz: Miért lép félre?