A közhiedelem úgy tartja, hogy aki ajándékot ad, az nemes, önzetlen lélek. Valójában az, hogy mit adunk ajándékba, nagyon is sok mindent elárul rólunk.
Azt gondolom, hogy bármennyire is szeretnénk hinni a reklámok negédes jeleneteinek, a boldog arcoknak, a karácsony a legtöbb ember számára rengeteg kötelezettséggel is jár. Tegye fel a kezét, aki még soha nem sóhajtott fel, hogy „Jaj, még ajándékot kell vennem Joli néninek, és fogalmam sincs, hogy mit adjak neki!” És fejvesztve rohangálunk egyik boltból a másikba, keresünk, kutatunk, majd végül veszünk valamit, ami vagy tetszik Joli néninek, vagy nem.
És tegye fel a kezét, aki még soha életében nem kapott valami szörnyen ronda, fölösleges és haszontalan ajándékot! És ugye ilyenkor is jópofát kell vágni a dologhoz, nehogy megbántsuk az ajándékozót. Meg persze az se mindegy, hogy mennyire személyes, értékes dolgot ajándékozunk. Például kezdődő párkapcsolat esetében különösen nehéz lehet jót és jól választani. Mert mi van akkor, ha én valami értékes, személyre szabott ajándékot kapok, cserébe pedig valami személytelen vacakot vettem. Irtó kínos tud lenni. Tulajdonképpen egyáltalán nem könnyű dolog jót és jól ajándékozni.
A pszichológusok sokkal józanabbul, és egészen ünneprontó módon szemlélik az ajándékozást. Azt mondják, hogy aki ad, az szeretne valamit elérni, az ajándéka komoly üzenetértékkel bír. Mondhatja azt, hogy „szeretlek”, hogy „sokat gondoltam rád, miközben készítettem”, de üzenheti azt is, hogy „itt az ideje, hogy megváltozzál!”, esetleg „már nem szeretlek”.
Egy kedves ismerősöm a válófélben lévő férjének kifejezetten ronda pizsamát keres, egy másik pedig az egyedülálló barátnőjének tanító célzattal sminkkészletet akar ajándékozni. Egy harmadik ismerősöm pedig tavaly karácsonyra egy falatnyi csipkecsodát adott a túlsúlyos feleségének… Vagy említsük meg azt az embert, aki a második randira aranygyűrűvel érkezik. Ez utóbbinak például miféle üzenete lehet? „Kérlek, ne utasíts vissza, mert én halálosan komolyan gondolom a még nem is létező kapcsolatunkat?” Vagy az, hogy „nézd, én ilyen gazdag vagyok, hogy meg tudlak venni kilóra?”.
Nézzük meg tehát, miféle üzeneteket lehet átadni egy-egy szép masnis dobozban.
- Szeretlek, fontos vagy nekem. Életem legszebb, legmeghatóbb ajándékát egy 14 éves lánytól kaptam teljesen váratlanul – nem alkalomra, hanem csak úgy. Ez a nehéz sorsú kislány egy lekvárosüvegbe szeletke merci csokikat rejtett, és mindegyikre ráírta egy darabka papírra, hogy mit köszön nekem. Potyogtak a könnyeim, miközben olvastam.
- Nem volt se kedvem, se időm személyes ajándékot venni neked. Illatszerek, teák, gyertyák, mécsesek. Csupa olyan tárgy, amit bármikor, bárkinek oda lehet adni.
- Hasznos cuccok, biztos örülsz majd neki, hisz ez mindenkinek kell. Pulóver, ing, zokni, alsónemű. A tehetségesebbje azért úgy válogat, hogy hordható legyen. A kevésbé figyelmes egy-két számmal nagyobbat vagy kisebbet választ.
- Fukar vagyok (csórónak érzem magam): A tavaly kapott ajándékok közül továbbad néhányat, amit soha nem fog használni. Vagy megkeresi a neten a legolcsóbb cuccot, és megrendeli online, mert úgy még olcsóbb.
- Szeretném, ha a lekötelezettem lennél. Drága parfüm, óra, okostelefon. Ez azt is üzeni, hogy „bocs, de év közben egyáltalán nem érek rá rád figyelni és veled lenni, ezért most így kárpótollak. Ugye, nincs harag? Azért még jó apa/anya/feleség/férj/gyerek vagyok?”
- Nevelő szándék: Lásd fent. Falatnyi bugyi a dundi feleségnek, hogy ideje belefogyni, és kezdeményezőbbnek lenni az ágyban. Ez már az a kategória, hogy az ajándék többet árt, mint amennyit használ.
- Saját kézzel előállított termék. Ennek lehet pozitív oldala is. „Gondoltam rád, miközben készítettem, csak neked, és ilyen senki másnak nincs”. De persze lehet egy változata a „fukar vagyok” kategóriának is. Ez olcsó, csak az időmet kell rászánni, szívesen csinálom, de egyébként nem érdekel, hogy örülsz-e neki. Itt az ideje, hogy csodáld a tehetségemet és az ízlésemet, amivel ezt a nagyszerű cuccot előállítottam neked.
- Erőltetetten eredeti ajándék: különleges fűszeres olaj a főzni nem tudó barátnőnek, vagy drága, ámde tökéletesen fölösleges ajándék az amúgy szűkölködő rokonnak.
A sok rossz példa után megnézhetjük, hogy vajon milyen a jó ajándék.
Valami olyasmi, ami a megajándékozott vágyait találja el, és amire az nem is számít, mert nem sejti, hogy mi tudjuk, hogy ő ezt szeretné. Ahhoz, hogy ezt eltaláljuk, ismernünk kell a másikat, ehhez viszont sok időt kell eltölteni vele, és érdemes sokat beszélgetni a vágyairól, céljairól, életéről. Csakhogy ez nem megy karácsony előtt két nappal, kampányszerűen. Ez egy egész éves program. Arról szól, hogy szeretlek, figyelek rád, érdekelsz, és nem sajnálom veled tölteni az időmet. Ez az igazi, egész éves ajándék. Aki így figyel rám egész évben, annak még azt is megbocsátom, ha karácsonyra valami tökéletesen haszontalan, ronda hülyeséggel lep meg. Bár ha tényleg végigbeszélgettük az évet, erre kicsi az esély.
Ha tetszett ez az írás, lehet, hogy a többi is érdekes lehet számodra. Gyere, nézd meg a facebook oldalamat, és ha tetszett, amit olvastál, ne feledd el like-olni!