A héten egy facebook csoportban a nap blogerrévé választottak. Ez azt jelenti, hogy bárki kérdezhetett, én pedig egy bejegyzésben válaszolok. Idén nagyon sok személyes kérdés érkezett. Mivel a blogom elsősorban szakmai, ez az első alkalom, hogy személyes motivációkról, tapasztalatokról írok.
Mivel két blogot vezetek, (van egy történelemmel foglalkozó is: www.emelttortenelem.hu), ezért a két kérdéscsoportot különválasztottam, és itt most csak a párkapcsolati coachinggal kapcsolatos kérdésekre válaszolok. Ha érdekel a másik blogom is, akkor itt nézheted meg az oda tartozó válaszokat is.
Milyen volt az első éved pedagógusként? Mi az, amit a diákjaidtól tanultál?
Talán nem mindenki tudja, hogy húsz évig magyart és történelmet tanítottam egy belvárosi gimnáziumban, és hatéves korom óta ez az első tanév, ami nélkülem kezdődött. A tavalyi tanév végén otthagytam a pedagógus pályát.
Az első évem igen emlékezetes volt. Nagyon emlékszem a legelső napra, amikor mentem tanítani, és felfogtam, hogy mostantól kezdve nincs több lógás az órákról. Ha én nem jövök be, akkor nem lesz óra. Szorongató élmény volt. 23 éves voltam, tele lelkesedéssel, tenni akarással, elhivatottsággal. Vidéki lányként kerültem fel Pestre, így az iskola kollégiumában dolgoztam nevelőtanárként, és cserébe ott is laktam, sőt etettek is. Persze ez azzal járt, hogy reggel elmentem tanítani, letoltam 5-6 órát, hazamentem a kollégiumba, délután, amikor a gyerekek tanultak, én is a másnapi óráimra készültem. Majd este jött az ügyeleti idő, fel-alá futkostam, és megpróbáltam lefekvésre bírni a nálam csak 5-6 évvel fiatalabb gyerekeket. A hétvégéken pedig tanultam, mert hittan tanár szakra jártam. Emlékezetes volt, amikor az akkori főnököm egyszer megkérdezte, hogy mit csinálok péntek délután, és én azt válaszoltam, hogy pihenni szeretnék. Utólag az igazgatóhelyettes barátilag megdorgált, hogy ilyet nem mondunk egy főnöknek. Hm. „Én még őszinte ember voltam.” A második évben pedig mindezek mellé osztályfőnöke lettem egy 11.-es osztálynak… Szóval mélyvíz volt a javából.
Hogy mit tanultam a gyerekektől? Nagyon sok mindent. Főleg magamról. Arról, hogy keretek és szabályok nélkül nem működik semmilyen kapcsolat, és ahhoz, hogy jól tudjunk együtt lenni, szükség van arra, hogy világosan megmondjuk, mit lehet és mit nem. És képes legyek ezt következetesen be is tartatni. Aztán azt is megtapasztaltam – hála a gyerekeknek – hogy bizonyos helyzetekben pont olyan bosszantóan reagálok, ahogy a szüleim tették hasonló helyzetekben. És kínkeserves folyamat ezen változtatni.
Mikor jött a képbe az új szakma? Nagy levegő kellett-e a változtatáshoz?
Kábé 10-15 év után felmértem, hogy nem szeretnék pedagógusként megöregedni, és erről a munkahelyről nyugdíjba menni, mert kicsi az esélye, hogy ép lélekkel/ésszel megérem a nyugdíjkorhatárt. Mivel ekkor már javában benne voltam a saját önismereti munkámban, kézenfekvő volt, hogy szeretném továbbadni mindazt, amit a párkapcsolatokról megtanultam. Így esett a választásom a coachingra és a mentálhigiénére. Elkezdtem képzésekre járni, szereztem mentálhigiénéből még egy diplomát, és a tanítás mellett dolgoztam segítőként. Amikor láttam, hogy ezt szeretem csinálni, új hivatást találtam benne, és még arra is van lehetőség, hogy megélek belőle, akkor gondolkodni kezdtünk a váltásról. A férjem támogatása, biztatása nélkül valószínűleg még most is tanítanék. Közben jött még egy ötletem, és elkezdtem felépíteni egy online emelt töri érettségire felkészítő tanfolyamot. Ekkor már én is úgy láttam, hogy talán nem fogunk éhen halni. Persze nagy lökést adott az is, hogy a suliban egyre rosszabbul éreztem magam. Végül szúrt már annyira a szög, hogy felálltam. De biztos vagyok benne, hogy a szenvedés-nyomás és a férjem támogatása nélkül sokkal nehezebb lett volna váltani. Azért azt hozzátenném, hogy nem a gyerekekből és a tanításból lett elegem. Mindkettő nagyon hiányzik…
Tanítasz-e még vagy már csak párkapcsolati tanácsadó vagy?
Közoktatási keretek között már nem tanítok, viszont úgy érzem, hogy lélekben továbbra is tanár maradtam. Mindkét blogomon tanítok, ismereteket közlök – „nem középiskolás fokon”. A konfliktuskezelő, társkereső tréningjeimen, előadásaimon szintén tanítok. Az online emelt töri oktatásban szintén benne van a tanár-szerepem. Amikor viszont beszélgetek a klienseimmel, levetem a tanár szerepet, mert őket nem akarom tanítani. Sőt, inkább azt szeretném tudatosítani bennük, hogy ők a saját életük legjobb szakértői, és ők tudják igazán, hogy mi jó nekik.
Miért lettél párkapcsolati coach? Mennyire nyitottak erre az emberek?
Nem véletlen, hogy a párkapcsolatokra kezdtem el szakosodni. Mivel sokáig nem találtam a társamat, és kudarcos párkapcsolatok sorjáztak mögöttem, derengeni kezdett: lehet, hogy az én készülékemben van a hiba. Elkezdtem terápiára járni, változni, és ez a változás meghozta a társat is. A saját tapasztalataimból azt értettem meg, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyen önismereti és önbecsülési fokon találkozom valakivel. Amíg ez a kettő alacsony, addig hasonló szinten lévő társsal fogok ismerkedni, és a kapcsolat kudarcra van ítélve. Ha azonban hajlandó vagyok dolgozni magamon, az önbizalmamon, begyógyítani a régi sebeket, akkor nagyobb eséllyel találok hasonló szinten lévő társat, akivel nagyobb eséllyel alakíthatok ki harmonikus párkapcsolatot.
Igazából az motivál, hogy minél több emberhez eljuttassam ezt az üzenetet: A jó párkapcsolat nem szerencse dolga, hanem tanulható.
Hogy mennyire nyitottak erre az emberek? Hála Istennek egyre inkább. Bár még mindig azt érzem nagyobb feladatnak, hogy minél több embert megnyissak erre.
Mennyire mersz belemenni egy pár problémáinak a feltérképezésébe, megoldásába?
Mindig csak annyira, amennyire ott és akkor ők nyitottak rá, illetve amennyire ők beleengedik magukat. Csak azzal tudunk dolgozni, amit ők hoznak, elmondanak, megosztanak velem. Én a folyamatért vagyok felelős, ők pedig a megoldásért. Soha nem én mondom meg a tutit, hanem közösen keressük azt a megoldást, ami számukra a legjobb. Az én szerepem az, hogy segítsem őket a saját megoldásuk megtalálásában.
Mennyi időt foglalkozol a bloggal egy héten? Mennyi a saját tapasztalat, és mennyit veszel máshonnan?
Ezt nehéz megmondani. A blogot úgy írom, hogy folyamatosan olvasom a szakirodalmat, és ami megihlet, inspirál vagy fontosnak érzem, akkor arról írok. Így aztán a blogbejegyzéseim úgy születnek, hogy az olvasmányélményeimet megszűröm magamon, beledolgozom a kliensekkel végzett munka tapasztalatait is. A bejegyzés megírása pedig már csak a végső fázisa a dolognak. Ha megvan az ötlet, akkor fél óra alatt megírom a bejegyzést. Viszont utálom formázni és képet keresni hozzá. Néha úgy érzem, ez több időt, erőt kivesz belőlem mint az írás, olvasás, tapasztalatszerzés. Az olvasással töltött órák száma kb 6-7 óra hetente, az írás pedig 1,5-2 óra hetente.
A saját kapcsolataidat is megvizsgálod-e ilyen szemmel? Ha valami probléma van a kapcsolataidban, akkor eszedbe jutnak-e a saját bejegyzéseid? Tudod-e használni a saját kapcsolataidban a bejegyzések tartalmát, és beválnak-e a saját életedben? Előfordult-e a saját életedben, hogy nem vált be egy ilyen tanács, és átírtad a bejegyzéseket?
Természetesen a saját kapcsolataimat is folyamatosan vizsgálom, és igyekszem alkalmazni a tanultakat, olvasottakat. Ez néha megy, néha nem – én is esendő ember vagyok. A konfliktuskezelésről tanultak általában mennek. Persze ha nagyon közel áll hozzám valaki, akkor nehéz józannak maradni egy vitás helyzetben. Olyankor inkább kilépek a szituációba, és elmegyek lehiggadni, majd később visszatérek rendezni a konfliktust. Olyan még nem fordult elő, hogy átírtam volna egy bejegyzést azért, mert nem tartottam igaznak, hasznosnak, amit korábban leírtam. Őszintén szólva nem nagyon olvasgatom újra a régi bejegyzéseimet.
Az Identity társasjáték a saját találmányod? És mit gondolsz általában a társasjátékokról és azokról, akik felnőttként is játszanak? Szoktál-e játszani?
Az Identity társasjáték nem az én találmányom, de nagyszerűnek tartom különösen párok és családok számára, mert kitűnő lehetőség arra, hogy jobban megismerjék egymást. Érdemes képzett segítővel játszani, mert nagyon lélekbemászó lehet, és könnyen okozhatnak a játékosok sérüléseket egymásnak, ha nem tartják be a játékszabályokat. Ezért kell egy képzett játékvezető, aki betartatja a szabályokat.
Imádok játszani, társasozni pedig főleg! A kedvencem a Carcasonne és az Alhambra. Mindkettőt gyakran játsszuk a férjemmel és a keresztgyerekeimmel. Szerintem klassz dolog, ha valaki felnőttként képes játszani, és megadja a benne lakó belső gyereknek ezt a lehetőséget.
Van-e olyan nő, aki inspirál?
Ó, hogyne! Palya Beának hívják. Lenyűgöz a hangja, a lénye, a dalai, a zenéje. És az a hatalmas munka, ahogy a bagi faluvégről eljutott az ismertségig. Csodálom a hitelességét, azt, hogy sose szégyellte, hogy honnan jött, miken ment keresztül, hogy komoly energiát, munkát fektetett a személyisége fejlesztésébe. Hogy bátran mer beszélni a tévedéseiről, kudarcairól. Bámulom, hogy mennyire emberire, és imádom azt a hatalmas energiát, ami benne van.
Hogyan lehet valaki coach?
Ma már rengeteg coach képzés van, meglehetősen magas áron. Van ennek egy nemzetközileg elfogadott rendszere. Érdemes olyan képzést választani, ami ebbe a rendszerbe illeszkedik. Sajnos nagyon sok kókler is tart coach képzést, ami azt jelenti, hogy hat nap után bárki coach lehet…
Mitől lesz mérgező egy párkapcsolat?
Szerintem akkor mérgező egy párkapcsolat, ha az önbecsülésedet, önértékelésedet aláássa. Ez azért különösen veszélyes, mert egy idő után el fogod hinni, hogy nem tudsz kilépni a kapcsolatból, másrészt hogy nem érdemelsz jobbat, és örülsz neki, hogy legalább ennek az egy embernek (aki folyamatosan bánt) kellesz.
Egyáltalán az ember mikor említse meg a párjának, hogy valamilyen testi vagy lelki rendellenességgel küzd?
Az ismerkedési folyamat legelején. Nem érdemes titkokat sokáig őrizgetni, mert előbb-utóbb úgyis kiderül, a másik joggal lesz csalódott, és becsapottnak fogja érezni magát. Azt gondolom, hogy hazugságra, sumákolásra nem érdemes kapcsolatot építeni.
Ha szeretnéd kipróbálni a társkereső vagy párkapcsolati coachingot, keress meg bátran!
Ha inkább előadásokat hallgatnál, akkor nézd meg, mit tudnak a boldog párok!