A legtöbb nő azt gondolja, hogy a férfiak csak egy bizonyos nőtípust kedvelnek. Hogy bebizonyítsam ennek a nézetnek a hamisságát, csokorba szedtem, hogyan változott a nőideál egyetlen század alatt.
A legtöbb női kliensem nem tartja magát elég vonzónak, szenvednek attól, hogy a testük nem ott domborodik, ahol kellene. Azt gondolják, hogy a férfiak csak egy bizonyos nőtípust szeretnek, és ők pont nem ahhoz a típushoz tartoznak. Hogy megcáfoljam ezeket az elgondolásokat, összegyűjtöttem, hogy a 20. század folyamán milyen nőtípusok voltak vonzóak, és hogyan változott egyetlen század leforgása alatt az ideális nő alakja.
20-as évek
Az első igazán nagy változás a nőideálban az első világháború után következett be. A romantikus dámák korszaka lejárt, a nők eldobták a fullasztó, kínzó fűzőt, a habos, fodros, sokszoknyás ruhákat, és amíg a fiaik, férjeik a fronton harcoltak, ők dolgoztak a földeken és a gyárakban. A világ megdöbbenésére, a békekötés után sem voltak hajlandók visszabújni a kényelmetlen ruhakölteményeikbe, hanem hosszú ruhákba bújtak, és bátran megmutatták testük vonalait. Így aztán nem volt ciki sportos, karcsú, lapos mellű nőnek lenni, sőt, a férfiak őket tartották vonzónak. A korszak nőideálja Gloria Swanson, a némafilmek sztárja lett.
30-as évek
A 30-as évek nőideáljának mintaképe Marlene Dietrich volt. Szépnek találták azt a nőt, aki az arcát púderrel csaknem fehérre maszkírozta, erős, vörös rúzzsal hangsúlyozta az ajkait, leborotválta a szemöldökét, és jóval a szemöldökvonal felett újrarajzolta. És mindezt meg tudta koronázni egy kicsit ködös, bágyadt pillantással. A korszak másik idolja Jean Harlow, aki kizárólag testhezálló szaténruhákat és csillogó ékszereket viselt, és divatba hozta a platinaszőke hajat.
40-es évek
A 40-es években a nők ismét férfiasabb ruhadarabokat vettek fel, az úgynevezett sportos elegancia jött divatba – talán az újabb világháborúnak köszönhetően. Sima frizura, enyhe smink, nadrágkosztüm. Azt a nőt találták szépnek, aki magas, szép, hosszú lába van, és természetesen szép, mint például Katharine Hepburn.
Az 50-60-as évek
A kor vitathatatlan szépségideálja Marilyn Monroe volt. Ismét divatba hozta a teltebb női testet, a dús kebleket, a széles csípőt és a vékony derekat. Egyszerre tudott kislányosan szende lenni, és vérpezsdítően erős szexualitást sugározni. Platinaszőke haja, vérvörös rúzsa és körme a mai napig a vonzó, szexuálisan kihívó nő szimbóluma.
Ugyanakkor a hatvanas években Twiggy, angol manöken, színésznő és énekes új divatot teremett: a 40 kilós modellek ideálját. Közismerten evészavarokkal küzdött, de akkor ez még senkinek nem jelentett problémát. Hatalmas szemek, rövid, fiús haj, óriási szempillák. Amikor egyik napról a másikra felkapott modell lett, maga is úgy gondolta, hogy megőrült a világ.
70-80-as évek
A hetvenes évek nőideálja Charlie angyalai. Farrah Fawcett-et szokták kiemelni a három angyal közül. Természetesség, karcsúság, tökéletes alak, ami mellben erősen domborodik. Ismét divatba jött a hosszú, hullámos haj, és (sokdiplomás nők, figyelem!) az okosság.
A 80-as évek meghatározó alakja Jane Fonda, aki divatba hozta az aerobicot és a sportos nő ideálját. Ebben az évtizedben a lapos has, izmos popsi, vádli lett vonzóvá.
Ha jól végiggondoljuk, száz év alatt mindenféle női alkatot vonzónak találtak: a csontsovány anorexiás modelltől a sportos, izmos nőn keresztül a teltebb végzet asszonyáig. Azt gondolom, tök mindegy, milyen alkattal áldottak meg a szüleid, vonzó lehetsz úgy, ahogy vagy. Mert mindig lesz valaki, akinek éppen a te tested fog tetszeni.
Ha nem hiszed, gyere, beszéljünk róla!