Az önbizalom-hiányos emberről messziről ordít, hogy híján van az önbecsülésnek. Ennek eredményeként élete számtalan területén sikertelen, boldogtalan. Ám ahelyett, hogy felelősséget vállalna az életéért, hibát hibára halmoz.
Gyakran előfordul, hogy olyan partnerbe szeretünk bele, akivel képtelenek vagyunk együtt éni. Más az értékrendje, nem úgy viselkedik, ahogy elvárjuk, olyan szokásai vannak, amitől a hajunkat tépjük. Hogyan kerülhetjük ki ezt a csapdát?
Ha egy önbizalom-hiányos embert megkérek arra, hogy sorolja fel a sikereit, hosszan kell gondolkodnia, hogy eszébe jusson valami. Számára mintha szégyenteljes bűn lenne vállon veregetni magát. Pedig a sikerélmény az önbecsülésünk egyik fontos forrása.
Hiába költünk vagyonokat kozmetikumokra, új ruhákra, fodrászra, elég egy pillantás, egy rossz szó, és máris romokban hever az önbecsülésünk. A szépségünkre, külsőnkre költött vagyonok csak átmenetileg feledtetik a csökkentértékűségünket. A megoldás nem a külső, hanem a belső megújulásban rejlik.
Az önbizalom-hiányos ember első látásra szerénynek, alázatosnak, segítőkésznek tűnik. Olyannak, akivel öröm az élet. Amikor viszont megismered, esetleg párkapcsolatban élsz vele, gyorsan kiderül, hogy sajnos egyáltalán nem nagy öröm vele élni. Az önbecsüléshiány lassan, alattomosan pusztítja a kapcsolatotokat.
Amikor társat keresünk vagy éppen egy párkapcsolatban küszködünk a társunkkal, akkor a problémák gyökerét általában önmagunkban, a társunkban vagy éppen a körülményekben keressük. Arra nagyon ritkán gondolunk, hogy az édesanyánknak is lehet valami köze ahhoz, hogy a párkapcsolatunkban nem tudjuk megélni azt mély, szeretetteljes viszonyt, amire annyira vágyunk. És most nem arra gondolok, hogy anyám állandóan átjön, és zavarja a párommal való együttélésemet…
Néha irigykedve figyeljük mások sikereit, és elkeseredve gondolunk a saját életünkre, mert mások mindig sikeresebbnek tűnnek. És valóban, mindig lesz valaki, aki szebb, okosabb, gazdagabb mint mi. Mutatok azonban néhány szempontot, ami alapján egyáltalán nem biztos, hogy olyan rosszul kerülünk ki ebből az összehasonlítósdiból.
Amikor először pillantunk meg valakit, néhány másodperc is elegendő, hogy véleményt alkossunk róla. Mások ugyanezt teszik velünk. Éppen ezért nagyon fontos tudni, hogy mi az a néhány apró momentum, ami egy állásinterjún vagy egy randin eldöntheti a sorsunkat.
Bár sokat enyhült már az egyedülállók megítélése, ezért még mindig tartja magát az az elgondolás, hogy a szingli a hibás abban, ha egyedül marad. Nem elég szép, kedves, vonzó, biztosan azért nem kell a másik nemnek. Az egyedülálló pironkodva, szégyenkezve, bűntudatosan vallja be a a magánéletében turkálóknak, hogy ő bizony egyedül él. Pedig a szingli nem bűnös!
Szeretőt tartani buli, szeretőnek lenni szívás. Ha szerető vagy, évekig hitegeted magad azzal, hogy a szerelmed egyszer majd otthagyja érted végre azt a házsártos feleségét, mert valójában téged szeret. Ezért aztán évekig eltűröd a lopott órákat, a titkokat, a hazugságokat, a magányos ünnepeket, és reménykedsz körömszakadtáig. Hiába figyelmeztetnek a barátaid arra, hogy ez egy reménytelen viszony, mégis maradsz, pedig az önértékelésed romjain csücsülsz. Tűrsz, és reménykedsz. Miért?
Írj bátran a kapcsolat@mukodoparkapcsolat.hu e-mail címre, és két munkanapon belül igyekszünk választ adni minden felmerülő kérdésre!
Vagy munkanapokon 9-17:00-ig hívj ezen a számon: 30/622-6799
