Minden szakítás komoly fájdalommal jár, és ritkán alakul úgy, hogy nem okoz legalább az egyik félnek jelentős önbizalomhiányt. Mi vezet a szakításhoz, és hogyan kerülheted el? Ha megtörténik, hogyan legyél túl rajta a leghamarabb? Milyen esetben valóban jó döntés a szakítás?
Ezekre és más szakítás témájú kérdésekre adok választ az alábbi cikkekben.
Amikor szakítanak velünk, összedől számunkra a világ, ám valamiért tévesen úgy gondoljuk, hogy illene nyugodtnak maradnunk, élni tovább az életünket, és a lehető leggyorsabban túllépni az egészen. Csakhogy ez a legritkább esetben megy csettintésre, sőt, egy csomó olyan dolgot teszünk, ami akadályozza a felépülésünket.
Bár a legtöbb esetben tisztában vagyunk azzal, hogy mérgező kapcsolatban vagyunk a szüleinkkel, rokonainkkal, kollégáinkkal, főnökünkkel, mégsem tudunk kiszakadni belőle. Mutatok 5 lépést, amely megkönnyítheti a dolgot.
Sokan azt gondolják, hogy a párkapcsolati zűrök leggyakoribb oka a megcsalás, a pénzkezelés körüli viták és a szexuális elhidegülés. Valójában ezek inkább csak következményei a sokkal mélyebben rejlő okoknak.
Egy szakítás akkor is fáj, ha a szemünkbe mondják, hogy vége. Sokkal fájdalmasabb, érthetetlenebb azonban, amikor valaki szó nélkül tűnik el az életünkből. Egyszer csak elérhetetlenné válik, nem ad életjelet, esetleg hetekig, hónapokig hiteget azzal, hogy majd találkozunk. Egy ilyen szakítást sokkal nehezebb túlélni. Ha viszont megértjük, hogy a dolog nem rólunk szól, könnyebbé válik a történtek feldolgozása.
Egy vita vagy komoly veszekedés hevében gyakran csúszik ki a szánkon: „Ha te ezt gondolod, akkor inkább szakítsunk! Ennek így nincs értelme!” Aztán csak állunk ott összetörve, mert ezt a döntést egyáltalán nem gondoltuk át, és legszívesebben visszaszívnánk a fenti mondatokat. Persze, gyakran vissza lehet csinálni, de ha komolyan fontolgatod a szakítást, akkor érdemes előbb végiggondolni az alábbi kérdéseket.
Beleszakad a szív, ha akkor szakítanak velünk, amikor még szerelmesek vagyunk. Képtelenek vagyunk enni, aludni, dolgozni, ám hajlamosak leszünk arra, hogy megalázó módon könyörögjünk, rimánkodjunk, sőt titokban leskelődjünk a másik után. Egyesek pedig a bosszúállástól sem riadnak vissza. Hogy elkerüljük ezeket a megalázó jelenségeket, érdemes tudatosan kezelni ezt az időszakot.
Amikor egy érzelmileg fontos kapcsolatunk véget ér, az épp olyan gyászreakciót vált ki belőlünk, mint egy haláleset. Valami végérvényesen véget ért, vissza nem hozható. Egyedül maradtunk a „nem vagyok elég jó” kínzó gondolatával, és kénytelenek vagyunk újra tervezni a jövőnket. Van azonban néhány hatékony eszköz, ami segíthet a túlélésben és a felépülésben.
Amikor szakítunk valakivel, elválunk a házastársunktól, azt gondoljuk, hogy mindennek vége. Nem találkozunk többet, amikor becsukjuk a másik után az ajtót. Aztán kiderül, hogy a másikat elfelejteni lehetetlen feladat, hogy folyton emlékezünk rá, hogy még mindig vannak közös dolgaink, ami miatt találkozni kell. Néhanapján pedig egy-egy búfelejtő szex is belefér. Exek sorakoznak mögöttünk, velünk élnek, még akkor is, ha már évek vagy évtizedek óta nem találkoztunk.
Pokoli dolog egy olyan párkapcsolatban élni, ahol semmibe vesznek, nem teljesítik egyetlen kérésünket sem, megaláznak, hazudnak nekünk vagy megcsalnak. Ennek ellenére mégis végtelenül sokáig képesek vagyunk kitartani egy szörnyű párkapcsolatban, mert reménykedünk, hogy jobb lesz, a párunk megváltozik, vagy az idő megoldja. Közben pedig egyre zsugorodik a maréknyi önbecsülésünk. De mégis mi segíthet a döntésben?
Vannak, akik gyorsan és azonnal váltanak, ha úgy érzik, hogy egy helyzet vagy kapcsolat rosszul alakul. Mások viszont a végletekig kitartanak, ragaszkodnak, elodázzák a döntést. Te melyik vagy?
Írj bátran a kapcsolat@mukodoparkapcsolat.hu e-mail címre, és két munkanapon belül igyekszünk választ adni minden felmerülő kérdésre!
Vagy munkanapokon 9-17:00-ig hívj ezen a számon: 30/622-6799
