Sajnos a házassági anyakönyvi kivonat nem olyan, mint egy jogosítvány: nem következik belőle hozzáértés. Ha a középiskolában tananyag lenne a „párkapcsolat-tan”, valószínűleg többen lennének képesek kialakítani működőképes, meghitt kapcsolatot.
A legtöbb pár lehetetlen álmokkal és irreális elvárásokkal kezd párkapcsolatot, rosszabb esetben köt házasságot. Tele van a fejük hiedelmekkel, elvárásokkal azzal kapcsolatban, milyen társ hogyan képes őket boldoggá tenni. A legnépszerűbb klasszikus: a társam feladata, hogy boldoggá tegyen engem. Vagy ennek a fonákja: az én hibám, ha a párom boldogtalan.
Ez az egyik legszerencsétlenebb hiedelem a házassággal kapcsolatban.
Mi a boldogság?
A problémák ott kezdődnek, hogy a boldogság fogalma meglehetősen kusza. Amikor valaki azzal jön hozzám, hogy boldog akar lenni, akkor hosszú hetek munkájára van szükségünk, hogy kiderítsük, mégis mire gondolt, mire vágyik.
A boldogság-várás másik nagy hátulütője, hogy közhellyel éljek: az élet nem habos torta. Az érzelmek felkavarodása, a csalódás, fájdalom elkerülhetetlenül hozzátartoznak az életünkhöz. Ahogy az is, hogy a mindennapokban olyan emberekkel találkozunk, akik más vágyakkal, értékekkel rendelkeznek, tehát borítékolható a konfliktus. Vagyis az életünk soha nem lesz konfliktusmentes, csalódásmentes rózsaszín lányregény. (Bocs, ha kiábrándítottalak!)
Továbbá a boldogság soha nem lesz egy „most már örökké tartó állapot” (ahogy azt az esküvőnk napján elképzeljük.). Vagyis soha nem fogunk elérkezni egy „Boldogság- végállomás” feliratú helyre.
Tegyél engem boldoggá!
Ugye, ezek után már egyértelmű, hogy nem varrhatjuk a társunk nyakába azt a felelősséget, hogy boldoggá tegyen minket? Természetesen sokkal könnyebb jól éreznünk magunkat egy szerető, jó humorú, támogató társ mellett, mint olyan valaki mellett, aki örökké csak kritizál, kötözködik, és mindent jobban tud.
Vagyis a társunk viselkedése valóban gördíthet akadályokat a „jól-létünk” útjába. Csakhogy ilyenkor sem a társunk viselkedése tesz minket boldogtalanná, hanem az, ahogy értelmezzük azt, amilyen jelentést tulajdonítunk neki.
Mondok egy példát. Beszélek a férjemhez, és azt veszem észre, hogy kibámul az ablakon. Gondolhatom azt, hogy nagyon fáradt, pihenésre van szüksége. De feltételezhetem azt is, hogy tiszteletlenül bánik velem, és már megint nem figyel rám. Ez utóbbi esetben dühös leszek rá. A kiváltó ok ugyanaz, ám attól függően, hogy milyen jelentést, szándékot tulajdonítok a viselkedésének, más érzelem keletkezik bennem. Vagyis nem az esemény tett boldogtalanná, hanem az, amilyen jelentést tulajdonítottam a viselkedésének.
A boldogság nem almás pite
Ha valaki azt gondolja, hogy az ő boldogsága a társa kezében van, és hátradőlve várja annak feltálalását, akkor összetéveszti a boldogságot az almás pitével. A saját boldogságáért, „jól-létéért” mindenki maga felel. Senki nem tehet téged boldoggá, és nem is feladata. És te sem vagy felelős senkinek a boldogságáért.
Ha az ember felelősséget vállal a saját megelégedettségéért, kiteljesedéséért, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy kevesebb hibát talál majd a társában, és nem terheli irreális elvárásokkal a kapcsolatát.
Ha szeretnél többet tudni a A boldog párok titkairól, akkor gyere el a szeptemberi előadásokra!
Ha a pároddal való konfliktusaidat szeretnéd rendezni, akkor van még számodra hely a Konfliktuskezelés a párkapcsolatban tréningen.