Sokan osztják azt a véleményt, hogy a társunk a legjobb barátunk is kell hogy legyen. Olyan valaki, akivel minden titkunkat, vágyunkat, gyengeségünket megoszthatunk, mindent feltárhatunk és megmutathatunk magunkból. Azt gondolom, hogy ez is egy a házassággal kapcsolatos tévhitek közül.
Ugye, ismeritek A kékszakállú herceg vára című operát? A herceg új nőt visz a kastélyba, aki felfedez hét lakattal lezárt ajtót, és azt követeli, hogy a herceg sorra nyissa ki neki az ajtókat, mert nem bírja elviselni, hogy a férfinak titkai legyenek előtte, mert addig nem érzi magát biztonságban mellette. Mire a herceg sorra kinyitja az ajtókat, sorra kiderülnek a titkok, majd a hetedik ajtó kinyitása után a vár elsötétül. A hetedik szobában azok az asszonyok vannak, akikkel a férfinak eddig dolga volt, akik lélekben gazdagították a herceget. A nő megrémül, hogy ő csak egy lesz a sok közül, be kell állnia a sorba, és ezzel véget is ér a kapcsolat.
Biztos hogy ezt akarjuk? Mindent, az utolsó rejtett csavarig mindent ismerni akarunk a társunkban? Az összes elmúlt kapcsolatát, az összes vágyát, (szexuális) fantáziát, a rejtett szorongásokat, félelmeket? A hibákat is? Hol marad így a cseppnyi titokzatosság, ami a vágyat, a bizonytalanságot fenntartja?
Ne értsetek félre! Az intimitás, a másikkal való bizalmas, elfogadó, szeretetteljes együttlét a jó párkapcsolat nélkülözhetetlen alapja. De az intimitás nem egyenlő a kegyetlen őszinteséggel, amikor mindig mindent gondolkodás nélkül kimondok a társam előtt. Nem biztos, hogy a másik mindig mindent elbír. Kicsi az esélye, hogy egy nő örömmel hallgassa, amint a párja azt ecseteli, mennyire jó nő az új recepciós, és milyen fantáziákat indított el benne. Ez a fajta őszinteség inkább kegyetlenség, és nem az összetartozást, intimitást erősíti.
Nézzük meg, mi a különbség a barátság és a házasság között!
A barátok jellemzően nem élnek együtt, ezzel szemben a házastársak, együtt élő párok számtalan napi eseményben osztoznak, és az egyik fél hangulata, érzelme könnyen hat a másikra. Ennek következtében könnyű túlterhelni a rendszert.
Az igazi barátság olyan klímát feltételez, amelyben mindenféle érzés és érzelem szabadon kifejezhető. Könnyen tudható, hogyan érez, gondolkodik a barátom, nem ítélem el őt, nem irigykedek rá. A haragomat (megfelelő formában) nyíltan kifejezhetem. Bátran megoszthatom vele a kétségeimet, gyötrődéseimet, titkos vágyaimat, mert ez nem okoz gondot a kapcsolatunkban. Ha figyelmeztet valamilyen gyengeségemre, azt nem kritikaként, inkább segítségként értékelem. A legjobb barátság A-tól Zs-ig tart. Bármit elmondhatok magamról.
Ezzel szemben a házasságban a folyamatos testi-lelki közelség, a terhek és a felelősség megosztása miatt szükséges, hogy legyen egy kis érzelmi privátszféránk. Mondhatjuk azt is, hogy a társunknak megnyílhatunk A-tól X-ig, és jó, ha marad egy-két betűnyi magánszféránk. Vagyis a legjobb, ha a hetedik ajtót csukva tartjuk.
Végezetül egy példa egy házasságterapeuta praxisából. Az egyik kliens elmondta a feleségének, hogy milyen szexuális fantáziákkal „dobja fel” magát. Az amúgy jól működő párkapcsolatot ez az információ annyira kikezdte, hogy végül váláshoz vezetett, mert a feleség úgy érezte, hogy a társa érzelmileg elfordult tőle.
Mi a dolog tanulsága? Vannak témák, amiket nem kellene a társunk orrára kötni, miközben egy jó baráttal (ha tud titkot tartani) mindez biztonsággal megvitatható.
Ha párkapcsolati vagy életvezetési problémád van, szeptemberben féláron vehetsz részt az első beszélgetésen!
Ha inkább előadást hallgatnál jelentkezz A boldog párok titkai című előadássorozatra!
És még van néhány szabad hely a Konfliktuskezelés a párkapcsolatban tréningre is.
