Sok ember számára jelent állandó szorongást, hogy egyedül van, és ez most már mindig így is marad. Ilyenkor kétségbeesettnek és tehetetlennek érzik magukat, azt gondolják, hogy ebben a boldogtalanságban fogják leélni az életüket, nincs más választásuk. Pedig legalább háromféle lehetőség közül választhatnak.

A minap beszélgettem egy egyedülálló hölggyel. A következőket mondta: „Amikor arra gondolok, hogy végképp egyedül maradtam, majd megszakad a szívem. Különösen az kétségbeejtő, amikor este lekapcsolom a lámpát, és teljes erővel rám tör a magány, és az a gondolat, hogy ez most már mindig így marad. Minden este egy kicsit belehalok. Hiába vagyok hálás azért, amim van, nagyon elszomorít, hogy nincs senki, akit szerethetnék, és aki viszontszeretne.”

Ahogy ez a hölgy megfogalmazta: nagyon tud fájni a magány, különösen akkor, ha azt gondoljuk, hogy ez a helyzet most már mindörökké így marad.

 

Szomorú szinglik mítosza

Minderre a személyes fájdalomra ráerősít a társadalmi mítosz is: csak a párban élő emberek lehetnek boldogok. Ezt sugallják a filmek, regények, és erről papolnak a szüleink, barátaink is. Egy egyedülálló emberre óriási nyomásként nehezedik a környezete elvárása, és gyakran a sajnálata.

Csakhogy a legújabb kutatások nem igazolják ezt a mítoszt. Bebizonyosodott, hogy a házasság nem feltétlenül jár azzal, hogy az ember minden percben boldog. A házasságnak természetesen megvannak a maga előnyei, de a hátrányai is. A házas nők kevesebb időt töltenek egyedül, mint a nem házas barátnőik, kevesebb idejük van magukkal vagy a hobbijukkal foglalkozni, kevesebbet olvasnak, tévéznek, és több időt töltenek mindenféle feladattal, főzéssel, gyerekneveléssel.

Bár a kutatások szerint a házaspárok elégedettebbek az életükkel, mint a nem házasok, egy másik vizsgálat rámutatott, hogy a friss házasok boldogsága mindössze két évig tart, és a pár tagjainak boldogságszintje két év múlva visszatért a házasságkötés előtti szintre.

Az emberek többsége azt gondolja, hogy a pár nélkül maradó emberek magányosak és szomorúak, ugyanakkor kutatások bizonyítják, hogy az egyedülálló emberek életük más vonatkozásaiban találják meg az értékeket és célokat: barátaikban, testvéreikben, tágabb családjukban, különféle közösségekben, a munkájukban vagy valamilyen nagy ügynek szentelik magukat.

A kutatók azt tapasztalták, hogy az egyedülállók szorosabb kapcsolatot ápolnak a családtagjaikkal, barátaikkal, sőt megvan az az előnyük, hogy maguk választhatják meg az ismerőseiket, szemben a házasokkal, akik „készen kapják” párjuk családját és barátait, gyakran még a gyerekeiket is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az idősebb nők, akik mindig is egyedül éltek, több olyan barátsággal is rendelkeznek, amelyeket már évtizedek óta ápolnak, és jóban-rosszban számíthatnak a barátaikra. Ők néha jobb helyzetben vannak, mint házas társaik, hiszen szinte minden élethelyzetre, problémára találnak megoldást a baráti körükben, míg házas társaik gyakran „csak” a párjukra támaszkodnak.

 

A végkövetkeztetés tehát az, hogy igenis van boldog szingli, csak meg kell találni az idáig vezető utat. A hogyanra egy következő bejegyzésben adok választ. Legyél boldog szingli!

Ha elakadtál a boldogság felé vezető úton, gyere el egy társkereső coachingra, és együtt megkeressük a megoldást!

7 dolog, amit ne csinálj többet veszekedés közben
Találd meg gyorsan az Igazit a sikeres társkeresők 10 titkával!
Kategória
Hozzászólások

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük