Rengeteg nő sóhajt fel így: „Szívesen megbocsátanám neki a félrelépést, ha legalább egy szikrányi megbánást tanúsítana!” Vagy: „Nem vágyom bocsánatkérésre, csak azt szeretném, ha többé nem tenne ilyet.” Ezek az emberek nem sajnálkozásra vágynak, hanem arra, hogy a másik változzon meg!
Számtalan kilensem szájából hallottam már a következő mondatokat: „Folyton előjönnek a régi vitáink, mindig ugyanarról, ugyanúgy vitatkozunk, és soha semmiféle előrelépés nem történik. A férjem újra meg újra elköveti ugyanazt a hibát, aztán mentegetőzik, sajnálja, majd kezdődik elölről az egész. Azt szeretném, hogy ne tegye többé azt, amivel annyira megbántott. Már elegem van a mentegetőzésből és az ígéretekből!”
A bocsánatkérés negyedik nyelve: az őszinte megbánás
Mennyire igazuk van ezeknek az embereknek! Nagyon nehéz megbocsátani valakinek, aki újra meg újra elköveti ugyanazt a vétket, és újra meg újra bocsánatért könyörög. Valójában a megbánás több annál, mint hogy egyszerűen csak annyit mondunk, hogy sajnálom.
Sokak számára a megbánás legjobb bizonyítéka, ha a másik elkezd változni, tudatosan törekszik arra, hogy ne kövesse el ugyanazt a hibát. Akinek a megbánás a bocsánatkérési nyelve, az arra kíváncsi, hogy „hajlandó vagy-e megváltozni, vagy holnap is erre a viselkedésre számíthatok?”
Rengeteg párkapcsolat megy tönkre amiatt, mert a felek nem képesek vagy nem hajlandók a változásra. Sokan azt magyarázzák, hogy a viselkedésük a személyiségük része, azon nem tudnak változtatni, a környezetük fogadja el őket olyannak, amilyenek. Rengeteg dühös, agresszív, lobbanékony ember takarózik azzal, hogy ő már csak ilyen, nem tud és nem is akar változtatni. És mivel általában azért van egy csomó jó tulajdonságuk, a környezetük elviseli a rendkívül bántó dühkitöréseiket. Sajnos ugyanez vonatkozik azokra a férfiakra is, akik arra hivatkoznak, hogy a férfi természete már csak olyan, hogy „szórni akarja a magját”, az asszony meg fogadja el, hogy nem csak ő létezik számára.
Ezek a „mentegetőzések” nem számítanak bocsánatkérésnek! Ezek az emberek nem látnak túl az önzésükön, nem érdekli őket, hogy milyen fájdalmat okoznak. Hosszú távon éktelen pusztítást visznek végbe a környezetükben. Ha lehet, érdemes a lehető legnagyobb távolságot tartani tőlük.
Vannak aztán olyan helyzetek is, amikor a másik ember csakugyan szeretne megváltozni, de csakugyan képtelen rá egyedül. Gondoljuk csak az alkoholistákra vagy más szenvedélybetegséggel küzdőkre. De nem kell ilyen messzire mennünk. Vannak olyan emberek, akik az intimitástól való félelmük miatt provokálnak rendszeresen veszekedéseket, és ezért képtelenség velük együtt maradni. Ha ilyen ember mellett élsz, akkor a társad segítségre szorul, és ha csakugyan szeretne változni, akkor keressetek szakmai segítséget ahhoz, hogy szakember segítsen neki a változásban.
Sokan kérdezik tőlem, hogy együtt maradjanak-e olyan emberrel, aki rendszeresen megbántja vagy megcsalja őket. Azt gondolom, hogy mindenképp a másik tudtára kell adni, hogy milyen mélyen megbántott, mit okozott benned a viselkedésével, és kérni, hogy változtasson a magatartásán, hozzáállásán. Ha ezt megígéri, de ennek ellenére újra meg újra megismétlődik a durva viselkedés, akkor a saját önbecsülésed és esetleg a gyerekeid miatt is azt javaslom, hogy hagyd ott. Nem vagy az anyukája és a megmentője sem, és szánalomból nem érdemes vele maradnod. Hozzáteszem, hogy keresztényi könyörületességből sem. A keresztényi könyörületesség nagyon sok esetben csak a saját (egyedül maradástól való) félelmeket palástolja.
Az ötödik nyelv: a megbocsátás kérése
Vannak, akik egy bocsánatkérés végén azt a kérdést szeretnék hallani: meg tudsz nekem bocsátani? A megbocsátás kérése azt jelzi, hogy a kapcsolatunk jövőjét hajlandóak vagyunk a megbántott személy kezébe tenni. Kikerül az irányítás a kezünkből, és néhány ember számára ez valódi próbatétel. Sokan rosszul érzik magukat, ha nem urai a helyzetnek, ezért számukra óriási feladat a másik ember kezébe helyezni a kapcsolat sorsát. Egyesek különösen nehezen élhetik meg annak a lehetőségét, hogy esetleg visszautasítják őket.
Pedig vannak emberek, akik csak akkor tudnak megbocsátani, ha megkapják ennek a döntésnek a lehetőségét, hiszen aki megbocsát, az lemond az igazságtételhez való jogáról, és nem akarja megbüntetni a másikat.
Érdemes megvizsgálnunk tehát, hogy az öt bocsánatkérési nyelvből melyik az, ami nekünk fontos, és ezt akár a párunk tudtára is adhatjuk. Elmondhatjuk azt, hogy mi számít számunkra bocsánatkérésnek, mi a módja annak, hogy könnyebben megbocsássunk neki. Aztán természetesen érdemes arról is beszélgetni, és azt is kideríteni, hogy mi a párunk nyelve, hogyan tudjuk elérni azt, hogy őszintén megbocsásson, ha hibázunk. Az emberek többségének nem egy, inkább két-három bocsánatkérési nyelve van. Ahhoz, hogy nagyobb zökkenők nélkül együtt tudjunk élni másokkal, érdemes megismerni a magunk és a környezetünkben élők bocsánatkérési nyelvét.
Ha elakadtál a megbocsátás folyamatában, gyere el egy coachingra és együtt megkeressük a megoldást.
A bocsánatkérés másik három nyelvéről itt olvashatsz:
A bocsánatkérés öt nyelve (1.rész) Amikor elég a sajnálom
A bocsánatkérés öt nyelve (2. rész) Miért nem elég egy csokor rózsa?
