Szülőtípusok, akik akadályozzák gyerekeik párválasztását. A túlzottan kötődő, túlféltő szülő

Minden szülő azt szeretné, ha a gyereke boldog lenne egy harmonikus párkapcsolatban, és szép, egészséges unokákkal ajándékozná meg őt. Ez a felszín, a tudatos szándék. Sajnos rengeteg szülő – tudattalanul – viszont mindent elkövet, hogy a gyereke ne hagyja el őt, és ne hozzon létre egészséges párkapcsolatot.

Forrás: Pixabay

 

Van egy ismerősöm, hívjuk Ferinek, aki már jócskán elmúlt negyvenéves, túl volt számtalan párkapcsolaton, de képtelen volt bármelyik nő mellett elköteleződni. Mindenkiben talált kivetnivalót – az anyukájával egyetemben. Sorra vitte haza bemutatni a nőket. Az anya szemtől szembe kedves volt mindannyiukkal, ám a fiának már másnap megsúgta, hogy az aktuális nő miért nem lehet az ő menye, mi az, ami miatt ez a nő nem lesz képes megfelelően gondoskodni az ő fiacskájáról. A fiú (40 éves!) pedig elkezdte meglátni az éppen aktuális barátnőben a rosszat, majd pár héten belül szakított vele. Amikor ezt megtette, az anyja elkezdte szekálni, hogy miért nem képes végre elköteleződni egyetlen nő mellett sem, és ugyan mi lesz így az ő drága fiacskájával, ha ő már nem lesz. Ki fogja a gondját viselni?

Sarkított, durva történet, de burkoltabb formában sokakkal megesik. A háttérben pedig egy túlféltő, túlgondoskodó szülő áll, aki a szeretete és aggodalma folytonos és túlzó megnyilvánulásaival igyekszik örökre magához kötni a gyerekét.

A túlféltő szülő jellemzői:

 

  • Kiskorától kezdve túlóvja a gyerekét. Ő az, aki rendszeresen együtt tanul a gyerekkel, elintéz és megszervez helyette mindent, hozza-viszi a különórákra, még akkor is, amikor a kamaszodó gyereknek ez totál ciki. Folyton eteti, kínálgatja a gyereket, felnőttként is főz-mos, takarít rá, kivasalja a ruháit. Tulajdonképpen nem bízik a gyereke képességeiben.
  • Beleneveli, hogy a világ veszélyes hely, félti a gyereket minden kihívástól. Ezzel megfosztja őt attól, hogy megismerje a saját képességeit, és a saját kudarcán keresztül tanulja meg az adott feladatot.
  • Anyaoroszlánként áll ki a gyereke mellett minden konfliktushelyzetben. Beszél a tanárokkal, megfenyegeti az osztálytársakat. Ezzel persze csak azt „tanítja” meg a gyereknek, hogy az emberek veszélyesek, mindenki ellenünk van, sőt mindenki hülye, aki nem úgy gondolkodik, ahogy mi.
  • A kamaszkorú gyereke távolodási kísérleteire sértődéssel reagál, és mindent elkövet, hogy lelkifurdalást ébresszen a gyerekben, aki inkább felhagy a kísérletekkel. (Szegény mama, belebetegszik, ha én is elhagyom.)
  • A fiatal felnőtt gyereke párkeresési kísérleteit féltékenyen figyeli, mert retteg attól, hogy a gyereke elhagyja, és szembe kell néznie a magánnyal.
  • Ha a felnőtt gyereke elköltözne, maximum a szomszéd utcáig engedi, és rendszeresen átjár hozzá, vezeti a háztartását, neveli az unokákat (ha nem sikerült szétmarnia a fiatalokat). Ha a fiatal pár szeretné kijelölni a határait, arra sértődéssel reagál. (Már nem kellek nektek!) Miközben nincs saját élete, programja.

Hatása a felnőtt gyerekre

 

  • Az ilyen szülő azt neveli a gyerekébe, hogy a világ veszélyes hely. A másik nem tagjai pedig különösen is azok. Minden ellenkező nemű emberben van valami kivetnivaló.
  • Komoly szorongást okoz a gyerekének. A túlféltő mamák gyerekei már kicsiként is nehezen illeszkednek be egy közösségbe, mert első pillantásra kiderül róluk, hogy mások mint a többiek. Anyukájuk mini felnőttnek öltözteti őket, örökké vigyázniuk kell a ruhájukra, ezért aztán képtelenek önfeledten, elengedetten játszani. Nem alakul ki bennük a spontaneitás, örökké fegyelmezettek Lassanként kezdenek úgy gondolni magukra, hogy vagyok én, és vannak a többiek.
  • Kisebbségi érzés alakul ki bennünk, mert soha nincs alkalmuk arra, hogy maguk nézzenek szembe a problémáikkal, és egyedül oldják meg a konfliktushelyzeteiket. Így aztán képtelenek arra, hogy elköltözzenek otthonról, maguk gondoskodjanak az élelmezésükről, a háztartásukról vagy a számlákról. Ők a mamahotel negyvenéves lakói, és csodálkoznak, hogy az aktuális partnereik nem akarnak beköltözni a mamához.
  • Ha el is költöznek otthonról, naponta többször telefonálnak a mamának, vele beszélik meg minden gondjukat, bajukat. Ebbe a szoros kapcsolatba pedig képtelenek érzelmileg beengedni egy idegen és veszélyes másik nemű embert. Bár tudatosan vágynak a párkapcsolatra, tudattalanul betolakodónak érzik az érdeklődőt.

Hogyan lehet ebből kikeveredni?

 

  • Ismerjük fel a jeleket, és tudatosítsuk, hogy van egy szorosan, túlféltő módon kötődő szülőnk, aki retteg a magánytól és annak a gondolatától, hogy elhagyjuk őt.
  • Első lépésként fel kell építenünk az önbecsülésünket, mert enélkül nem érezzük majd életképesnek magunkat odakint, a „veszélyes világban”. Ehhez gyakran segítő szakember tapasztalata szükséges.
  • Meg kell tanulnunk kijelölni a határainkat, és ezt kedvesen, de határozottan képviselni kell a szülővel szemben. És mindeközben le kell tudnunk mondani a szülői segítség kényelméről. Igen, le kell mondani a mindennapos telefonokról, az otthonról hozott ételről, arról, hogy a mama majd kivasalja a ruháinkat, és kitakarítja a lakásunkat. Ha mindezt továbbra is megengedjük, akkor gyerek-szerepben maradunk, és csak egy hisztis kisgyereknek látszunk, amikor a függetlenedésünkért küzdünk.

A folyamat hosszú, lassú a változás, és nem várhatjuk el, hogy a szülőanyánk mindezt zokszó nélkül viselje. Fel kell készülni a szemrehányásokra, a betegséggel való fenyegetőzésre, és mindeközben ki kell bírni a lelkiismeret-furdalásunkat is. És ha mindezt megtettük, akkor hoztunk létre tiszta terepet, ahová beköltözhet a szerelem.

KATTINTS A LINKRE!

Ha segítségre van szükséged, szeretettel várlak egy társkereső coachingra!

Ismerd meg a hatékony és gyors társtalálás titkait, nézd meg az Igényes társkeresők mesterkurzusa videóit!

 

7 dolog, amit ne csinálj többet veszekedés közben
Találd meg gyorsan az Igazit a sikeres társkeresők 10 titkával!
Kategória
Hozzászólások

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük